Slash kétségkívül korunk egyik legnagyobb hatású gitárosa, akinek játéka legalább olyan ikonikus, mint az évek során mit sem változó jellegzetes megjelenése. A Guns N’ Roses-szal csúcsra járatták a rock & roll-t a 90-es években. A vízcsapból is a November Rain folyt és az akkor mérvadó MTV is tolta ezerrel főműsor időben az aktuális favoritokat. A Terminátor 2-ben felcsendülő You Could Be Mine pedig még azt a réteget is megszólította, akik addig homokba dugták a fejüket a GNR-jelenség elől.
Azóta eltelt nem egy évtized és ha a Guns N’ Roses meg-megpihent egy kis időre, Slash nem tétlenkedett. Több projektet is útjára indított akár az időközben megszűnt Slash's Snakepit vagy az éppen szünetelő Velvet Revolver formációkra gondolunk.
A budapesti levegő nem újdonság Slash és Myles Kennedy számára, akik mostanság szinte hazajárnak a magyar fővárosba. Ezúttal az MVM Dome látta vendégül Slash featuring Myles Kennedy & The Conspiration formációjukat, hogy élőben is megízlelje a közönség az újnak már annyira nem mondható 4 című albumot.
Nem én vagyok a világ legnagyobb Slash rajongója, munkásságát leginkább a partvonalról figyeltem. Így, ami a repertoárt illeti különösebb elvárások nélkül érkeztem a helyszínre. Sajnos a pénteki közlekedési helyzet nem sokat segített, hogy elérjem a 19:00-ás kezdést, így az alig 30 percet játszó Mammoth WVH-ról jól le is maradtam…
A headliner kezdése előtt kb. 10 perccel a küzdőtér rendesen megtelt és ahogy láttam az ülőjegyek is fogyhattak szép számmal, üres széket nem nagyon láttam. A koncert pontosan 19:55-kor startolt. A színpadkép puritán, a zenekar album borítójának egyszerű háttere tudatta a közönséggel, hogy itt bizony a látvány helyett a zene lesz a főszereplő.
A dinamikus és egyben a turné névadójával The River is Risinggal indult a buli. Slash a színpadra lépése pillanatától kezdve magával ragadta a figyelmet könnyed előadásmódjával és hihetetlen gitárjátékával.
A számok gyors egymásután következtek, mint a Halo vagy a Too Far Gone,de ami feltűnt, hogy mennyire feszes az egész. A háttér vokál elképesztően működik Myles Kennedy mellett, aki nem garasoskodik a hangterjedelmével. A Back from Cali óriási óvációt kap a közönségtől és mostanra már abszolút nyilvánvalóvá vált, hogy ez messze nem egy Slash-show lesz. Ez a banda egységes és kurva jól kiegészítik egymást. Myles Kennedy kiváló énekes ugyan, de nem az a típusú frontember, aki felszántja a színpadot és látványosan mozgatná a közönséget. Néhány tapsra buzdításon kívül elég visszafogottan üzemel, amolyan statikus.
Ellenben a basszusgitáros Todd Kerns, amikor megkapta a főszerepet felpezsdítette a színpadi életet. Ízig vérig rocksztár attitűddel az Always on the Run alatt sikerült felpörgetni a tömeget és szerencsére itt még nem ért véget a vezérsége. Gyilkos volt, ahogy eltolta – mint megtudtunk, élőben most először – a GNR klasszis Pefect Crime-ot, nem is maradt bennem hiányérzet. És még ezt is meg tudta fejelni… Számomra abszolút favorit volt este a Slash szólólemezéről eredetileg Lemmy közreműködésével készült Doctor Alibi, ami a kiváló énekhanggal is megáldott basszusgitáros tolmácsolásában tökéletesen visszarepít a 80-as évek mocskos rock & roll hangulatába.
Aztán eljött pillanat, a finom blues-os betétekkel a monstre Wicked Stone és Slash… Egy laza negyedórás epikus és lehengerlő szólót láthattunk és hallathattunk a gitárvirtuóztól. Ami biztosan nem egy áprilisi tréfa volt, szinte szünet nélkül a lendületes April Fool volt a következő szám a sorban. Már abban elfáradtam, ahogy néztem, nem úgy gitárhősünk, aki teljes természetességgel és lazasággal fésülte a húrokat. 10 karácsony 10 születésnap ez a pillanat a gitár szerelmeseinek.
A rájátszás előtt megkaptuk még a World on Fire-t, hosszas zenekari introval és végre némi közönség énekeltetéssel. A zárásra maradt Elton John Rocket Man különleges feldolgozása, mielőtt Anastasiával együtt végleg búcsút intettek a budapesti éjszakának.
Összességében zenei szempontból remek este volt, két óra tömény rock & roll, hibátlanul és jól működő zenekar tolmácsolásában. Ugyanakkor a pontosan megtervezett koreográfia miatt kevés volt benne a spontaneitás, illetve látványosság, ami mégis a műfaj esszenciája. Ettől az apróságtól eltekintve kár lett volna kihagyni, felejthetetlen élmény volt, szóval köszönöm, hogy ott lehettem.
