Néha nehezen hiszem el, hogy ebben az agyoninformált világban még valami elkerülheti az ember figyelmét. Pedig de. Olvasgatom a februári Hammer-t és belebotlok ebbe a 2005-ben Los Angeles-ben alakult öttagú modern metál brigádba, melynek alapító gitárosát Báthory Zoltán-nak hívják. Olyasmi sikerült neki, ami külhonban csak nagyon kevés hazánk fiának.
Zoltánunk nem odakint született, hanem bizony itthon. 1995-ben hagyta itt az országot, előtte zenélt a LadyBird's Bite nevű csapatban és lemezborítókat készített olyan csapatoknak, mint a Dance és a Moby Dick. Ha már szerencsét próbálni ment ki, nem is adta alább egy zenekar alapításnál. Így született meg a 5 Finger Death Punch. A név ismerős lehet Tarantino Kill Bill című filmjéből, de Zoli szerint hong-kongi kung-fu filmek adták az ötletet.
A banda tagja még a szintén magyar felmenőkkel rendelkező Ivan Moody énekes, két egykori WASP tag, Darrel Roberts gitáros és Jeremy Spencer dobos, valamint Matt Snell basszer. A The Way Of The Fist ugyan már 2007-ben megjelent az Államokban, azonban Európában csak az elmúlt hetekben jött ki.
A lemez producere az ex Machine Head és Soulfly gitáros Logan Mader volt, aki producerként nagyobb ismertségre fog szert tenni, mint zenészként. A lemez már túllépte a 300.000 eladott példányt, tehát nem underground sikerekről beszélünk, hanem nagyon is széles ismertségről. Az írás elején belőtt modern metál címke itt egy picit szélesebb kereteket rejt, mint mondjuk a Mudvayne esetében. A sodró, mélyre hangolt zúzdák a Slipknot, Stone Sour vonalán itt is megvannak. Ivan Moody is a kiabálós verze, megadallamos ének vonalon mozog, de a tízszámos album nem kevés Disturbed hangzáselemet és valószínűleg Zoltánnak köszönhetően elég sok európai, szűkebb értelemben északi metálos stílusjegyet vonultat fel.
Ha egyszerűen akarnám kifejezni magam akkor van itt tíz mocskos, betonozós sláger-zúzda. Mindegyik rádiókompatibilis, mégis mindegyik kemény, mint a vídia. A játékidőt nem viszik túlzásba, de a nem egész negyven perc bőven elég is, ebből több egyszerre már kicsit sok lenne.
Dalokat nem akarok egyenként kiemelni, de kiváló a kettes címadó agresszív reszelése, és óriási dallamai, valamint Amorphis-rokon gitárszólója, a The Bleeding lebegős kezdés utáni lüktető basszus témái, de nagyon ott van a szeren az A Place To Die trashes brutalitása vagy a The Devil's Place fejből kitörölhetetlen refrénje is.
A 5 Finger Death Punch ugyan eredetinek nehezen nevezhető zenét játszik, de a választott stíluson belül így is tág határok között mozog. Egyszerre kemény és egyszerre szórakoztató amit csinálnak, így a lenti pontszámnál kevesebbet sehogy sem adhatok rá.
5 Fingers Death Punch : The Way Of The Fist
