Szoktam azon gondolkodni, hogy a földrajzi származás vajon hatással lehet-e a zenére, de mindig arra kell jutnom, hogy ha máshogy nem, a folklóron keresztül mindenképp. Mert hát van a blues rock, ami tudjuk milyen, de – lehet a hiányos ismereteim miatt – nem tudnék sok olyan bandát felsorolni, akik ennyire bele tudják ízlésesen vinni a zenéjükbe a modern (értsd: torzított és elektronikus elemek) hatásokat, mint a Kaleo, úgy, hogy közben szinte érezni azt az igazi északi hideget. Lehetne poénkodni, hogy a fagyott New Orleans-i mocsarat, de nem. Ezt a zenét én úgy érzem, hogy a nevezett stílus és a nemes értelemben vett popzene mellett a fagyott táj ihlette inkább.
Nem mintha a Kaleót olyan sokaknak be kellene mutatni, de ha mégis, mutatom, mit ír a hivatalos sajtóközlemény:
Az izlandi rockbanda több mint 4 milliárd globális lejátszással, 60 nemzetközi arany-, platina- és gyémánt minősítéssel, számtalan teltházas koncerttel, valamint olyan elismert fesztiválokon való fellépésekkel, mint a Coachella, Lollapalooza vagy a Bonnaroo, bebizonyította, hogy a legnagyobbak között van a helye.
Na, persze nem is véletlen a zenekar népszerűsége, hiszen egy régi stílus új köntösbe ágyazásával elég nagy közönséget tudnak megszólítani. Minderre az említett stíluskeverékre ráfekszik JJ hangja, aki a lassabb, melankolikus részeken engem Chris Cornellre emlékeztet, de ha elszabadítja a rockosabb énjét, szinte Grohl-i karaktert présel ki magából, persze a saját arcát, karakterét és széles hangterjedelmét (mert ez is nagyon fontos ebben a zenében!) megtartva. Ezt tetézi még, hogy én legalábbis, érzem benne az izlandiságot, azt a klasszkus hideg érzést is, amit hitelesen és jól csak a hidegebb égövről származó zenekarok képesek hozni. Értitek, ugye?
A Mixed Emotions érdekesen indít, hiszen mind a Bloodline, mind az USA Today lassabb számok, a tempót elsőként a találó című Rock N Roller pörgeti fel, hogy aztán a Run No More-ral kezdődően újra a nemes melankólia üsse fel a fejét, na, persze csak ízlésesen, változatosan. Jó, van itt kis rejtett reggae íz a Back Doorban, meg ahogy már pedzegettem, igényes popzenei téma is, de ezek mind csak erősítik, szélesítik a műsort.
“A ’Mixed Emotions’ az élet különböző hangulati ingadozásait veszi górcső alá. Nem szeretem korlátozni magam egy meghatározott műfajra, élvezem a szabadságot a dalok hangzásvilágának kialakításában. Emiatt mindegyik különböző és ezáltal más-más megközelítést is igényelnek. Őszintén hiszem, hogy az album mindenki számára tartogat valamit” – mondja az anyagról JJ és milyen igaza van! Tényleg minden számnak megvan a maga arca, karaktere, mégis egységes szintet hoznak.
Az album nekem olyan tipikusan hideg időre való lemez, most a nyár elején is úgy tudtam igazán jól ráhangolódni, hogy egy besötétített, hűvös szobát választottam a meghallgatására, szerintem eleve ez a közeg az, amiben a Mixed Emotions igazán érvényesülni tud (ugye, az izlandiság érzése!).
Hogy a statisztikát is nézzük kicsit, a lemez egy nagyon szépen, profin felépített dalcsokor, a tíz felvonás bő negyven percet tesz ki. Na, persze egy ilyen szintű zenekarnál (a legutóbbi magyar koncert is már az MVM Dome-ban figyel, ami azért nem egy pici klubocska), ilyen népszerűség és eladások mellett azért illik is tartani egy színvonalat. Nyilván kitaláltátok, hogy sikerült. A Kaleo a Mixed Emotions-zal nem tudom, hogyan, de talán még egy szintet ugrott felfelé az amúgy sem kicsi népszerűsége növelése érdekében. Az egész lemez egy gyönyörű, minőségi, hangulatos produkció, ami egyszerre egységes és változatos, röviden egy félelmetesen hangulatos vegyület.
Az album vinyl kiadása többféle színben is elérhető, nekem a Magneoton jóvoltából egy blue & black opaque marble szín összeállítású került a gyűjteménybe, ami talán az összes közül a legjobban illeszkedik a borítóhoz, ezáltal az album hangulatához is. A gyűjtők még beszerezhetik fehér-kék, illetve ezüst verziókban is, de a CD kiadás is elérhető, ha éppen arra van igény. Én bátran javaslom mind az album hallgatását, mind a beszerzését! Ha kedvelitek a nyugodtabb, hangulatos zenét, egy pillanatra nem fogjátok megbánni!
