A zseniális Kyuss 1996-os földbeállása után a tagok mentek amerre láttak. John Garcia énekes egy rövid Slo Burn-ös kitérő után megalapította a Unida névre keresztelt csapatát, mely ugyan nem volt egy Kyuss mélységű zenét művelő zenekar, de kétségkívül húzós, jó zenét játszó banda volt.
Nos John itt sem bírt a seggén maradni és létrehozta Hermano névre keresztelt zenekarát a többiek, nevezetesen Arthur Seay – gitáros, ének, Eddie Plascencia – basszusgitár, ének, Mike Cancino – dob, ének maradtak, de már nem Unida, hanem House Of Broken Promises néven folytatták tovább az együttest.
Nos nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom hogy a stoner/desert rock/metál, mint stílus alapvetően maradt, sőt a Unida-nál karcosabb dolgokat preferál ez a három úriember, de John Garcia úgy hiányzik innen, mint egy falat kenyér. Hiába énekel viszonylag jól mindhárom tag, olyan karakteres hanggal egyikük sem rendelkezik, mint a jó öreg John.
A Using The Useless tulajdonképpen a banda első albuma, bár 2007-ben már jelentkeztek a Death In Pretty Wrapping című EP-vel, majd később egy split anyagon a The Hurt című daluk is megjelent, melyet ennek a lemeznek a végére is feltettek egyfajta bónuszként, sőt klip is készült rá.
Mindjárt egy Down, C.O.C. hatásokat erősen magán viselő súlyos darabbal a Blistrer-rel csap a húrok közé a csapat, de a kettes Obey The Snake már igazi tökös-dögös, kimondottan slágeres darab. A szaggatott riffekre épülő Physco Plex, amolyan borult jammelés, de a Highway Grift már úgy húz, mint a csőrös kamion a sivatagi úton, egyértelműen a lemez legjobbja. Az ezt követő Justify egy középtempós, súlyos döngölés, spanyol nyelvű közbeszúrásokkal. A Torn valahonnan ismerős futamokkal operál, de alapvetően középszerű dal marad csupán, viszont a középrész kiállása igencsak a helyén van. A Buried Away mélyre hangolt, búgó témái viszont igencsak bólogatásra ösztönzik a fejet és itt még az énektémák is jól sikerült. A hetes Broken Life hozza talán legjobban a korábbi Unida hangulatot, ráadásul egy abszolút dallamos refrén is jár hozzá. A Walk On By elborultabb – amolyan Kyuss-os – témái szintén dallamos refrénbe torkollanak, de egy zseniális szólót is sikerült hozzátenni, míg a lemezt tulajdonképpen a Ladron című spanyol nyelvű tempósabb szösszenet zárja, hiszen a The Hurt (Paid My Dues) korábbról már ismerős lehetett.
A zenészek professzionalitásához kétség sem férhet a témák bitang erősek, viszont egy karakteres hanggal bíró énekes, jobb énektémákkal igencsak kellene ide, igaz így sem rossz lemez a Using The Useless.
