Valahogy úgy emlékszik az ember, hogy a floridai Trivium pár éve robbant be a köztudatba, aztán meg vagy már másfél évtizede itt vannak. Utoljára 2008-ban jelentkeztek a Shogun-nal, ami egy bivalyerős lemez volt, fent is tartotta az érdeklődést a zenekarral kapcsolatban. A Trivium a félmilliós lemezeladási kategória és az In Waves-t hallgatva, úgy gondolom ezek után sem kell zsíros kenyéren élniük.

Az elmúlt években a Trivium szépen megtalálta a saját hangját. Most már csak nyomokban van jelen a The Crusade Metallica rokon hangulata, mely már a Shogun-on is múlóban volt.

A thrash metál hatások most is megvannak ráadásul pont az oldszkúl thrashből merítenek sokat, de az évek során a Matt Heafy énekes-gitáros vezette csapat zenéjébe szépen bekúsztak a modern metál és az északi (skandináv) fémzenék elemei. Az összkép ettől még lehetne vegyes is, de nem az, mert az In Waves baromi jól összerakott anyag. A csapat fogaskerekeit pedig az sem akasztotta össze, hogy 2010-ben Travis Smith dobost Nick Augusto váltotta a cájg mögött.

A Capsizing The Sea intrója után elővezetett megadallamos címadó kicsit megijesztett, hogy igen nyálcsorgatós irányba tartunk, de aztán az Inception Of The End hamar visszatalál a jól kitaposott útra. Később a Watch The World Burn és a Black kettőse letapos mindent, különösen utóbbi kicsit Pantera-ra hajazó riffjei gyilkolnak.

Matt Heafy most már az üvöltős-hörgős és a tiszta énektémákban is rendkívül otthonosan mozog és az is pozitívumként értékelendő – legalább is nekem – hogy nem érzi kötelezőnek a Trivium, hogy üvöltős verze, dallamos refrén klisék legyenek a dalokból. Ennek megfelelően vannak kifejezetten morcona dalok (A Skyline's Severance) és egész dallamos tételek (Built To Fall) is.

Amellett, hogy a Colin Richardson producelte album bivalyul szól, mégis szinte lélegzik a produkció, ami a jól felépített dalokkal párosulva sok esetben olyan jó értelemben vett amerikai slágereket szül, mint a címadó vagy Caustic Are the Ties That Bind.

Egy nagyon picit a végére a nagy pörgésben ugyan megfárad a lemez, de annyira mégsem, hogy keseregnünk kelljen az olyan horzsoló dalokon a Forsake Not the Dream vagy a sötét és gonosz Chaos Reigns.

A Trivium most sem lassított és talán még azt az egy lépést is sikerült előrefelé megtenni. Eddig sem futott rosszul a banda szekere, de az In Waves akár még újabb kapukat is megnyithat Matt Heafy és bandája előtt.