A massachusetts-i Springfieldben 1995-ben alakult Staind a maga post grunge, modern metál keverékével szép sikereket ért el fennállásának másfél évtizedében. 15 millió eladott lemez világszerte az nem kevés darab valljuk be, még akkor sem, ha ennek legalább 90 százaléka az Államokban talált gazdára.

A Staind és hasonszőrű barátainak – gondolok itt elsősorban a Disturbed, Godsmack, Drowning Pool szentháromságra – muzsikája viszonylag egyszerű alapokon nyugszik. Húzós heavy rock riffek, némi staccato riffeléssel, öblös hangú  rocktorokkal a mikrofonnal mögött, aki a verzék alatt kicsit üvöltősebb, de a refrénben fejbe ragadó dallamokkal operálva veszi meg kilóra a hallgatót.

A Staind ráadásul az idei évig a megalakulás pillanatától állandó tagsággal (Aaron Lewis – ének, gitár; Mike Mushock – gitár; Johnny April – basszus, Jon Wysocki – dob) muzsikált, amíg a dobos idén a felvételek után ki nem szállt (Will Hunt fogja helyettesíteni a turnén). Szóval tudják mitől döglik a légy, de hogy tuti legyen a buli, producernek azt a Johnny K-t kérték fel aki a Disturbed lemezein kellően kikupálódott a stílust illetően.

A csapat nem titkolt szándéka az volt, hogy az egyszerűen csak a zenekar nevét viselő hetedik nagylemeze a korai albumok (Tormented, Dysfunction) keményebb vonalát legyen hivatott feltámasztani.

Nos azt gondolom sikerült nekik, mert a basszus és a ritmusgitár úgy böfög és szaggat ahogy annak böfögnie és szaggatnia kell. Aaron Lewis pedig hozza azokat a dallamokat, amelyekkel nagyon nem lehet hibázni. Ugyan kissé egy ívásúak a dalok – magyarul kicsit egyforma a kép -, de a hol balladisztikusabb, hol groove-osabb nóták azt hiszem, hogy a rajongók nagy hányadánál elsőre célba fognak találni. Ráadásul valahol vissza is köszön a 90-es évek közepének grunge hangulata.

Az olyan dalokkal, mint a Transformers: Dark Of The Moon betétdalaként már ismerős The Bottom, a baromi fogós Now, a horzsoló Paper Wings és Eyes Wide Open, vagy a totál grunge Falling egyszerűen képtelenség elrontani bármit is, de még a lemezt záró gyönyörű szép lírai Something To Remind You is a helyén van. Tulajdonképpen gyenge dal nincs is a lemezen, talán még a klipes Not Again, amelyik negatív irányba lóg ki a sorból.

42 percben lerendeznek mindent, tehát megunni sincs idő a lemezt. Saját stílusában abszolút csúcskategória a Staind hetedik albuma, amely azt gondolom biztos sikerre ítéltetett.