A norvég Enslaved is egyike azoknak a metamorfózisoknak, amikor egy zenekar a kezdeti időszakban játszott muzsikán túllépve, annak értékeit megtartva a progresszivitás és a zeneiség felé fordul. A csapat a Mardraum – Beyond the Within nordikus black metáljától jutott el oda, ahol ma is tart. Ha példákkal kellene illusztrálni talán az lenne elmondható, hogy az Enslaved hasonló fejlődési görbét ír le, mint a Katatonia, vagy az Anathema, de náluk még bőven megvan a gitár és megvan a súly is.
Ma már inkább az extrém progresszív metál jelzőt lehetne használni az együttesre, de sosem voltam híve a skatulyázgatásnak, mindenki hallgassa meg aztán döntsön belátása szerint. Mindenesetre a tiszta ének, melyért Herbrand Larsen billentyűs/énekes felel gyönyörű színt ad ennek az amúgy borús albumnak.
Természetesen azért Grutle Kjellson basszusgitáros/énekes röfögös-károgós, hörgésszerű éneke sem szorul háttérbe, sőt kimondottan megvan az egyensúly az effajta vokalizálás és a tiszta ének között. Emiatt, illetve a néhol kimondottan epikusra vett dallamvezetés miatt, kimondottan monumentális témák bontakoznak ki. Ezt tovább erősíti, hogy a 8 dal hossza majd 70 perc, de egy perc üresjárat nincs bennük. Maximum nehezen birkózik meg vele az ember és nem kis odafigyelést is igényel, hiszen nagyon okosan és precízen építik fel ezeket a hosszú dalokat és a két gitáros Ivar Bjørnson-t és Ice Dal a hangulatos szólókban éppúgy otthonosan mozog, mint a hol blackes, hol doomos darálásokban, sőt még az akusztikus színezések is abszolút a helyükön vannak.
Már az albumot nyitó Thoughts Like Hammers és Death In The Eyes Of Dawn kettőse felejthetetlen, a hol a sárba tipró, hol a felhők felett repülő témák váltakozásával. Az ezeket követő Veilburner talán a legegységesebb szerkezetű szerzemény a lemezen. Szinte észrevétlenül csúszik át a dal a Roots Of The Mountainbe, melybe valami elképesztő mennyiségű témát, hangulatot sikerült belepakolni, a black-es cséphadaráson át, a thrashes riffelésig, a hátborsóztató énektémákig és az epikus gitárszólóig van itt minden amiről egy magamfajta keményzene-rajongó elismerően tud szólni.
Az album második felét nyitó címadó a lemez legrövidebb tétele egyben az egyik legbaljósabb hangulatot is ez árasztja magából, a hol suttogó, hol morgó, hol varjúkárogásra hasonlító hörgés pedig félelmetes köntösbe burkolja. A Materal képében megkapjuk az egyik legepikusabb, legmonumentálisabb darabot egy pici Primordial utánérzéssel. A Storm Of Memories szimplán zaklatott témái szinte egyszerűnek tűnnek az addig hallottakhoz képest. A zongorával indító, lemezt záró Forsaken kicsit olyan mint a már említett Roots Of The Mountain: mindenből pakoltak bele egy kicsit, ami erre a lemezre jellemző.
Az Enslaved azon kevés zenekar közé tartozik, akik lemezről lemezre képesek egyet továbblépni. Kétségtelenül az utóbbi évek egyik legjobb progresszív extrém metál korongjával van dolgunk. Ebben az évben kevés lemez fogott meg, de pont az ilyen gyöngyszemekért, mint a RIITIIR érdemes várni. Lassan betelik az ez évre összeállítandó képzeletbeli 10-es listám, de hogy az Enslaved remekműve rajta lesz, az ezek után nem is kérdéses.
