RockStation

Hattyú és Főnix: Beatrice - Tudományos Rockizmus (1981, illetve 2013)

2013. március 31. - viliricsi

beatrice_cover.jpgHúsvéti nyulunk idén a RetroMedia volt, aki egy olyan igényes, érdekes, és – mondjuk ki! – rocktörténeti jelentőségű kiadványt tojt nekünk, mely megerősítette fizikai hanghordozókba vetett amúgy is makacs hitünket. Személy szerint soha ilyen beszédesnek nem találtam a szövegkönyv összetett szót, ugyanis a kiadványhoz szinte valóságos könyv dukál. Szükség is van rá, hogy a zseniális stílusban összehozott, mélyelemzett Beatrice s egyben magyar rock történelmet (illetve nem csupán rock történelmet…) megossza velünk a kiadó, hiszen a tengerfenék domborzatának illetve az uralkodó (keleti) széljárások ismerete nélkül aligha érthetjük a felszín dühödt háborgását.

Jómagam a 150 percnyi anyag szalagos magnóra való rögzítésekor tíz éves voltam. Focizás közben a lakótelep házfalain sűrűn akadt meg tekintetem egy-egy „koronás” Beatrice feliraton. Gondoltam, valamiféle külhoni sztárcsapat lehet, olyasmi, mint a szóban forgó koncertfelvételen is kiparodizált Boney M. Talán csodálkoztam is, hogy-hogy soha nem kerül be ez az érdekes nevű együttes a kettőtől-ötig című kívánságműsorba a Petőfin. Mit tudtam én, hogy a vidám iskolai focimeccseinkkel egy időben karrierek töretnek derékba! Csak úgy szép csöndesen, hiszen „mártírokra semmi szükség”.  A Rice esetében ez nagyjából így zajlott: lemezről álmodni sem lehetett – majd végül fellépésekről sem. A manapság sokak által oly dicsőnek gondolt rendszer a megalkuvók paradicsoma, de ugyanakkor a másként gondolkodók, a kérdéseket feltevők pokla is volt egyben.

Ez a dupla cd nem tartalmaz mást, mint egy aljas módon meggyilkolt, megfojtott rockzenekar 150 perces, elkeseredett hattyúdalát. Fültanúi lehetünk, ahogy Nagy Feró (kényszerűségből) megteremti a nemzeti zenénké avanzsáló magyar alternatív rockot (nem véletlen, hogy a Meditáció 2-ben a későbbi AE Bizottságos Wahorn András kezeli a szaxofont). Mindenesetre a rendszer fura urainak egy fokkal nehezebb lehetett belekötni abba, hogy „macskajajtól hangos az éj, lelkemben az Abba zenél…” – vagyis a már említett Boney M.

Ha már egy közreműködőt megemlítettünk, tegyük ezt a többiekkel is! Bizony-bizony az ekkorra már Dinamitba távozott Lugosi László gitáros helyére nem más lépett, mint a későbbi Első Emeletes, ma már a bulvársajtóból „Szandi férjeként” ismert Bogdán Csaba! Miklóska Lajos basszusgitáros kitartott az összeomlásig – ez a kifejezés mind a zenekarra, mind az állandósult zaklatásoktól megviselt zenészre értendő. Vedres „Joe” gitárjával az oldalán az ős-Bikinibe is elkísérte Ferót – külön kuriózum a hanganyagban az a néhány sor innen-onnan, mely majd Bikini-slágerekben (már D. Nagy Lajos előadásában) fog ismét felbukkanni. Donászy Tibor dobos később „eddás” lett, mostanra pedig elkapta a Mobilmániát (persze volt néhány közbeeső állomás). Waszlavik „Gazember” Lászlót lehetetlen bemutatni; vagy ismered, vagy nem. Nagy Ferót pedig mindenki ismeri. Íme a magyar rock-válogatott!

beatrice 1981.jpg

Ezzel együtt szükséges felhívni a figyelmet, hogy a cd-n nem a „nyolc óra munka” Beatriceje, még csak nem is a Jerikót üvöltő, energiától duzzadó Feró hallható. Ez egy zenés, interaktív, alternatív színházi produkció. A szerkesztés még rá is játszik a dologra: a klasszikusok közül csupán néhány „második vonalbeli” – Katicabogárka, Üss a kölyökre, Nem nekem tanulsz, Mit akarok még – kapott helyet a cd-ken. A többi: feledésbe merült különlegesség (Olajválság, Budapest, Európa, Szőke punk lány és társaik), no meg közjátékok a dalok előtt és után.

További menüpontként szerepeltethetjük a használati utasításban, hogy nem keverendő össze az új Stratovarius lemezzel; krisztusi korú „szalagos” koncertfelvételről beszélünk! Az is csoda, hogy itt nem hallatszik bele a „magnós ember” mellett álló négy-öt nézőtárs gajdolása, artikulálatlan üvöltözése. Sőt, a showba egyébként szereplő gyanánt bevont „tömeg” hangja még talán túlságosan is sutba lett szorítva.

beatrice 1981d.jpg

Osztályzatot nem adunk. Ez nem puszta rock, hanem puszta-rock! Lehet, hogy „kevesebb”, mint valamely „szuper-hiper” progresszív zenekar produkciója, ugyanakkor sokkal-sokkal több! Ez egy – nem jut jobb eszünkbe a közhelynél – kortörténeti dokumentum!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr615183796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum