A Black Tusk akárhányszor okoz csalódást, valahogy mégis fenntartja bennem azt a kíváncsiságot, mint amit Max Cavalera. Hiába nem jön be egy-egy album mégis újra és újra nekimegyek az új lemezeknek. Mi az, hogy nekimegyek…. Azonnal kattintok a promós linkre és teljes figyelemmel hallgatom a lemezeket. A semmiből jött a hír, hogy a Season Of Mist gondozásában itt van egy újabb lemez, itt van a The Way Forward.

Tisztáznom kellett magamban pár dolgot a zenekarral kapcsolatban. Nekem az utolsó emlékem velük kapcsolatban, hogy 2015-ben az elhunyt basszeros hamvait az aktuális turnén szórták szét, illetve a másik fontos infó, hogy az utolsó album, ami Athonnal készült az a Pillars of Ash volt, de azóta 2018-ban a zenekar kiadott egy másik lemezt is. Ha pedig ez nem lenne elég, a megfogyatkozott baráti társaság az éve alatt négy tagúra bővült.

Chris "Scary" Adams 2018-as illetve Derek Lynch 2021-es csatlakozása marha jót tett a zenekarnak. Soha nem volt bajom azzal, ahogy megszólal egy-egy Black Tusk lemez, de a  The Way Forward most egészen más, mint a korábbi anyagaik. Megvan benne az a punkos parasztság, amit jó adag sludge témával vegyítenek. Megvan benne az az erő, amit az elmúlt időszakban én hiányoltam.

Annyira jól szól az új anyag, hogy nem találok rajta semmi fogást. Tizenegy dal került az új lemezre, amik az első pillanattól hozzák azt a tempós, gyors hangulatot, ami miatt anno megszerettük a zenekart. Igazából nem tudok ódákat zengeni a zenéről. Egyszerűen jó és Andrew a hangjával visszarepít abba az időbe, amikor még a huszas éveim elejét tapostam és hallgattam őket a nyári hőségben. Nem tudok egy dalt sem kiemelni, mert egyben kell hallgatni. Tudom, hogy modern világ van és sokan csak dalokat hallgattok, de ne tegyétek. Üljetek neki, mert ez a tizenegy dal megérdemli, hogy egyben pörögjön le. Ez az album azt a vonalat melegíti fel, amikor a zenekar a csúcson volt. Ugyanaz a fiatalos lendület van meg benne, érződik, hogy a zenekar átesett egy eléggé komoly vérátömlesztésen.

Visszatértek a gyors, lendületes dalok és teli torokból ordítanak, miközben a riffek, a groove-ok is teljesen a helyükön vannak. Igazából, ha úgy döntenének, hogy ezután az album után leteszik a lantot, azt méltósággal tennék, mert nem tudom, hogy a jövőben fognak-e tudni ennél jobb anyagot produkálni.