Emlékszem még anno középiskolás kis kamaszként mondta nekem az angol tanár néni, hogy Tomika itt van ez a magyar banda, haza mész, meghallgatod! Nem ellenkeztem, hanem itthon egyből benyomtam a Cadaveres De Tortugas Versus című albumát. Hoppácska, ez nem is rossz, sőt marhára bejön. A Tortugasból aztán ugye Cadaveres lett, és persze mondanom sem kell, hogy a Soul Of A New Breed mai napig az egyik nagy kedvenc magyar metal albumom. Meg is hallgatom mindjárt azt az albumot is, de előbb azért még beszélgessünk egy kicsit a tavaly megjelent DeMoralizer-ről.

 A 2010-es Mindstream is közel állt már hozzám főleg mivel az egyik kedvenc magyar dobosom Szakács Józsi huppant le a dobok mögé. Aztán az ének poszton is minden a lehető legjobban alakult. Bölcsföldi Zoltán, amúgy a új lemezen iszonyat változatos témákat hoz, ami nagyon, de tényleg NAGYON bejön.

A nyitó The Chief - hűen a nevéhez - megmutatja, hogy ki a vezér, elindít minket egy olyan úton, amiről aztán nem is igazán akarunk lejönni. Ezt mi sem jelzi jobban, hogy csak ma negyedszerre hallgatom az albumot. A The Pilgrim lesz az a nóta, amit koncerten mindenképpen hallani akarok. Körmi ebben a dalban olyan fogós riffet alkotott, ami arra sarkalja az embert, hogy akarata ellenére is hevesen headbengeljen. Amúgy a DeMoralizer kegyetlen módon szólal meg. Olyan pergő sound van, amiről nagyon sokan csak álmodnak. Persze néha becsúszik egy kis könnyedebb dal is, itt éppen a The Question képében, ami az igazat megvallva nem is lightos, csak úgy indul. Micsoda csavarok, nem? Ezért is szeretem a srácok zenéjét, mert megtudnak lepni még mindig. A The Belief viszont az abszolút kedvencem az albumról! Attól az örült témától, amivel indul a dal, egyből azt érzem, hogy tombolni kell.

Persze a többiek munkája sem elhanyagolható az albumon, hiszen attól olyan jó ez a zene, hogy mind bele pakolták a kis részüket. Igazából írhatnék itt még ódákat, hogy milyen jó ez meg az, de minek? Hallgassátok meg az albumot, és irány a koncert!  Béke, Szeretet, Metal!