Amikor felmerül a „mit is hallgassunk ma” kérdés, a metalcore vagy nu metal nem éppen a legerősebb hívószavak számomra. Aztán amikor az újdonságokat szemlézve már a harmadik Tetrarch előzetes is „beköltözött” hosszabb időre, felírtam a megjelenős naptáramba a The Ugly Side of Me-t.
A Tetrarch egy modern metalt játszó csapat Amerikából, a The Ugly Side of Me a harmadik nagylemezük. A 2007-es megalakulást követően lassan, csináld-magad módon indultak be, majd miután az első albumuk napvilágot látott, a felállásuk stabilizálódott, azóta folyamatosan fejlődnek. A friss eresztés május elején érkezett, és szerintem érdemes a figyelemre.
A The Ugly Side of Me anyaga könnyen felcímkézhető a bevezetőben már hivatkozott metalcore/nu metal billogokkal, de ezzel nem kerülünk sokkal közelebb a világukhoz. Ha tudományosan, analitikus szemlélettel közelítjük, nehéz lesz fogást találni rajta. Egymásnak ellentmondó jellemzői vannak, egy kicsi mindenből. Úgy modern, hogy közben egy 25 éves alműfajból táplálkozik. Úgy súlyos, hogy nem akar szélsőséges módon keménykedni.
Az atmoszféra szenvedős, magába fordulós, a címek és a szövegek is javarészt egyes szám első személyben íródtak. Hasonló tőről fakad, de nincs annyira túltolva, mint a Spiritbox, Poppy kisasszonyról nem is beszélve. Az alig félórás játékidő is elég, hogy a hideg és nyomasztó közérzet körbefonja a hallgatót és rátelepedjen, még sincs az az érzésünk, hogy legszívesebben orvost hívnánk Josh Fore énekeshez.
Nos igen, az ének: ha azt kérdeznétek, hol lehetne még jobb az összkép, akkor azt jelölném meg. Josh hangja (antihangja) bőven elég ide, a nazális hangszíne az itt-ott bedobott scream-ekkel teljesen okés, de a dallamai sablonosak és ismétlődnek. Törekszik ő a változatosságra, csak nagyobb amplitúdójú kilengéseket is bevállalhatna, a szövegmondós részeket pedig ritkíthatná. A legjobban sikerült dalok ilyen szempontból a Cold és a Live Not Fantasize, de a Best of Luck durvulása is több mint kellemes. Josh mellett a zenekar másik alapítótagja és vezéregyénisége Diamond Rowe gitároslány, a dalokat is ők ketten jegyzik. Diamond elsősorban a szólókból veszi ki a részét, amiket egészen érdekes módon és hangszíneken mutat be.
Itt ejtsünk szót a hangzásról, amire megint csak az érdekes jelzőt használnám. Van benn’ anyag, de ha arra gondolok, hogy a 30 éves Demanufacture leszedi a fejünket (Fear Factory, ha esetleg…), ahhoz képest olyan, mintha adáshiba lenne a rádióban, máshogy kell közelíteni hozzá. Szinte folyamatosan hallunk egy zajszerű alapot, effektek is vannak szép számmal, szóval biztos, hogy náluk is van laptop a színpadon. A ritmusgitár úgy torz, hogy kevés a basszus rajta, mialatt mechanikusan lüktetnek az ütemek. Mindez, kiegészítve Josh énekével mindenképp egyedi összképet ad ki, ami ügyesen alapoz meg a hangulatnak.
Már az olyan jó, hogy egy lemez kapcsán atmoszféráról, érzésekről is lehet beszélni. Számomra ez emeli ki a Tetrarch-ot a mezőnyből: a szinergia, vagy kevésbé lilán fogalmazva: az, hogy az egész több, mint az alkotóelemek összessége. El lehet (sőt, érdemes) időzni a komponensein, de jó tudni, hogy a riffek, effektek mind alárendeltettek a nagy egésznek, a Tetrarch-nak saját világa van. Nem olyan szép, mint egy görög utazási prospektus, de van neki.
Hiába monoton, hiába nyugtalanító, mégsem telítődsz vele, ennek okára még nem sikerült rájönnöm. (Hacsak nem szimplán annyi, hogy jó az anyag, hehe.) Egy reggeli dugóban vánszorgás alkalmával valahogy úgy maradt, és kétszer is lement a tíz dal, de sem a first lady, sem én nem éreztünk késztetést, hogy cseréljünk.
Ami azt illeti, jó újra nekirugaszkodni, és nagyon sokáig nem lesz unalmas. Felkelti és fenntartja a kíváncsiságot, azt érzed, hogy még többet akarsz belőle, pedig nem találják fel a Happy Meal-hez a sült krumplit. Ha szívesen mozgolódsz a Linkin Park, a Fear Factory és a Spiritbox által behatárolt területen (de ide vehetjük a francia Dagobát is, hogy ne csak nagy nevek legyenek), a Tetrarch-kal sem lősz mellé, talán még új kedvencet is avathatsz. Akit nem zavar a monotonitás, egy felet még képzeljen hozzá a pontszámhoz.
