Tök király, hogy vannak magyar zenekarok, akikre tényleg büszkék lehetünk. Akik leraknak valamit az asztalra már a karrierük elején, aztán folyamatosan fejlődnek, folyamatos időközönként nyomatják az új albumokat. Igazából a Subscribe a Sanity Has left albummal már középiskolában megnyert, azóta pedig minden albumot szívesen, más felfogással hallgattam, nincs ez másképpen most sem. Lássuk is, hogy mi miért van így! Szóval This Moment Will Soon Be Gone….

Mint említettem a srácok már a legelső albummal nagy rajongót csináltak belőlem, de igazából az az érdekes velük kapcsolatban, hogy mindig más, frissebb, technikásabb, újabb albumot produkáltak. Nincs két ugyan olyan Subscribe album. Ahogy a Sanity új volt a stílusok ötvözésével, úgy  Stuck Progress a közönség megnyerős, egyszerűbben emészthető anyag volt, majd ezeket követte az epikus EP és a Bookmarks, ami a hazai progresszív zene egyik csúcspontja. Viszont éppen ez az összetettség is a srácok hátránya, az előző album itthon marha jól hangzott, de koncerteken a dalok annyira nem állták meg a helyüket (véleményem szerint. Nekem marhára hiányzott az X-Man) De most nem is ez a téma, szóval nézzük az új albumot, amire három évet vártunk.

A dalok jobban, könnyebben befogadhatóbbak, rövidebbek lettek, ám a komplexitásukból, amit az utóbbi években megszokhattunk tőlük, semmit sem veszítettek. Benne van az igazi Subis pörgős, dinamikus íz világ, ami némi progresszívebb fűszerrel ízesítettek. Igazából, ennél az albumnál érezni azt az igazi összhangot, amit koncerteken is érez az ember. Összeérett a produkció maximálisan. Az előző Bookmarks, túlcsiszoltságához képest a This Moment Will Soon Be Gone, egy sokkal tisztábban, jobban szóló anyag. Természetesen a dalok hossza is segít abban, hogy a fogyasztó könnyebben emészthesse az anyagot, itt nem kell ópuszokra számítani sokkal jobban jellemzőek a négy-öt perc közötti dalok. Mint az több interjúból is kiderült az album a szakítás, apaság, új, megismételhetetlen élmények kérdéskörét dolgozza fel, nagyon is kreatív módon. Nem hiába, egy szakítás, vagy éppen apaság igen-igen jót tehet egy dalszöveg születésének.

Számomra némileg meglepetés volt az album, mert több magyar dalra számítottam. Azt hittem, hogy a srácoknak ez az egyetlen esélyük, hogy újra felkeltsék az emberek figyelmét, de hát tévedni emberi dolog. Ettől függetlenül az egyetlen egy magyar nyelvű dal nagyon izgalmas, és csöppet sem unalmas, akármennyire is ismert témát dolgoz fel. Akárki akármit mond, a szem-sár összekapcsolása nekem némileg elcsépeltem hangzik, még is azt figyeltem meg, hogy hajnalban mikor teát készítettem, ezt a dalt dúdoltam. Ebből az jön le nekem, hogy még sem annyira elcsépelt a sablon dolog, mert bejön!

A Subscribe-ról sok minden elmondható, de az nem, hogy gagyi, olcsó zenét gyártanának. Büszkének kell lennünk, hogy van egy ilyen zenekarunk, büszkének kell lenni, hogy itthon ekkora sikereket ér el egy zenekar a haldokló zenei piacon. Büszkének kell lennünk, hogy vannak még emberek, akik ebbe fektetik a maradék energiájukat, büszkének kell lennünk, hogy Bálint az "utolsó rasta". Békre, Szeretet, Metal