Kirk Windstein megkerülhetetlen, egyszersmind ikonikus alakja korunk zenei történéseinek. Stílusteremtőként ott volt 1988 körül a New Orleans-i mocsárvidék fülledt ölelésében, és Jimmy Bowerrel találkozva, majd egy tragikus haláleset hatására ultramélyre hangolták gitárjukat, és addigi, főleg hc hatásokat mutató zenéjükbe injektáltak egy nagy adag szomorúságot a doom segítségével. Ez az örvénylő massza, amely tökéletes képet adhat a moszkitócsípésekkel terhelt, olcsó whiskeytől és tonnányi ganjától bódult, lokációjuk okán eleget szenvedett társulat mindennapi szenvedéséről.
Többszöri név és tagcsere után 1991-ben már Crowbarként jelenik meg debütáló lemezük az Obedience Thru Suffering. Ez a lemezcím is elég árulkodó, nemde? Párhuzamosan javában működik Jimmy Bower EyeHateGod-ja, ami aztán szintén kultikus bandává nőtte ki magát, és tavaly az év koncertjét adta a Dürerben. Közös kapaszkodási pontként Pepper Keanen-nel és Rex Brown-nal csendben összekollaborálják a Downt, majd Anselmoval kiegészülve meghódítják a világot. Eközben a Sleep-pel szépen Matt Pike is képbe kerül, aki aztán a High On Fire fő zenei ideológusa, a sludge zene alapjait jelentő Louisiana-i buké átértelmezője, és a stílus egyik élharcosa lesz, kifehéredett ujjaival egy bong nyakát szorongatva. E rövid áttekintésből nyilvánvalóvá válik az is, mire számíthatunk, ha Kirk Windstein egy 25. évfordulós korongot dob ki a Crowbarral, miközben kilép a Down-ból, az aranytojást tojó tyúkból, hogy egyszülött zenekarára fordítsa megmaradt kreativitását.
A Symmetry In Black nem újít, tökéletesen kiszámítható, márpedig ez a kiszámíthatóság egy Crowbar szintjén nem csak minőséget jelent, hanem garancia is arra, hogy leviszi a ki.....tt fejünket! Miközben Windstein erőteljes hangon adja tudtunkra nemtetszését a világ dolgainak folyását illetően, aktuális partnerei olyan magabiztos, és szilárd alapot építenek alá, amiről Kirk bátyó le nem esik, míg él. Megnyugtató a tudat, hogy vannak még a szakmában olyan arcok, mint Ő. A sludge színtér ontja magából az új bandákat, és azok minden hangjában ott a Crowbar, és kortársai, és ebből következően egy kis New Orleans is. Bár a hazai Hajós bulijuk napján egész Budapest tele lesz zenei rendezvényekkel, én bízom benne, hogy legtöbben a szívükre hallgatnak majd, és a Crowbar mellett teszik le a voksot. Ha valaki, Kirk Windstein megérdemli!
