Néhanap előfordul velem, hogy nem biggyesztek osztályzatot a lemezkritika végére. Ez olyankor van, amikor adott zenekar tagjait (túl jól) ismerem. Ha jó érdemjegyet adok, bratyizás, netán korrupció vádja illethetne - a végén még Amerikába sem utazhatnék! Szigorú elbírálással pedig miért súljtanék ál-szemérmes módon olyasvalakiket, kiknek annyi "bűnük" van, hogy személyes ismeretség köti őket e sorok írójához?
A RAF - 2 zenekar tagjait nyolc éve ismerem. Nyolc éve, hogy meg "kell" lennie az évi legalább egy RAF - 2 koncertadagomnak, még ha legtöbbször fesztivál-fellépésekről, nagyok előtti (Edda, Republic stb.) bemelegítésről van is szó. Aludtam már családostul egyik tagnál (Csalló-közben járva), született közös dalszerzeményünk (egyszer adatott elő, ha jól tudom), készült egy interjú is (a telefonommal együtt a hangfájl is odaveszett, remélem egyszer pótoljuk a dolgot).
Mégis remélem, nem a személyes elfogultság iratja velem, ha azt vetem papírra: a RAF -2 több figyelmet érdemelne! Örömmel tölt el, hogy ezennel lehetőségem nyílik egy tízezerhez közelítő lélekszámú embercsoporthoz, a Rockstation blog csodálatos olvasótáborához elvinni hírüket új albumuk kapcsán!
Amikor megismertem RAF-2-éket, még tradicionális hard rockban utaztak, a műfaj hazai nagyjai által megnyitott ösvényen. Az Enosz becenevet viselő Hervay Laci énekes ekkor még meglehetősen "Tunyósra" (R.I.P. Tunyogi Péter) vette hangját. Viszonylag egyszerű, azonnal hatni képes, mégis rejtett szépségekkel bíró rocknóták alkották a repertoárt. (Miért, Véresen komoly, Eltévedt vándor, Vallomás stb.)
Ehhez mérten nagy változással lehet szembesülni a Ránk virrad az éj cd kapcsán! Legalábbis annak, aki koncertlátogatás nélkül, lemezről lemezre követi a RAF-2 pályáját. A hivatalos verzió szerint a tagokon kitört a Dream Theater-őrület. Azért a váltáshoz némileg hozzájárulhatott, hogy új, széles látókörű billentyűs került a csapatba az előző, Véresen komoly albumhoz képest (már mint ez a címe).
Derzsi Szabolcs Jean-Michel Jarre legnagyobb fanatikusa, de jazz-zenekarban is hallottam már játszani. Itt pedig szólói, aláfestései jó értelemben véve önálló életet élnek, de mégsem kényszerítik szolgasorsra a gitárt, ahogy ez számtalan keyboard-guru esetében megfigyelhető. Más kérdés, hogy Gálffy Józsi barátom (a gitáros) nem is hagyná magát! :)
No de már hallom lelki füleimmel, hogy a fiúk azt kérdik, miért forszírozom annyira a DT-dolgot, így a zenekart nem ismerők másolásra gyanakodhatnak. Akkor kijelentem: a Ránk virrad az éj anyagán érezhető a Dream T. behatás, de alapjaiban véve ez "csak" egy progresszív hard rock lemez.
Az anyag kezdőlöketét megadó Ha ölni kell mind riffjeiben, mind szövegében súlyosabbnál is súlyosabb témából nyergel át egy dallamos, nyitott, a zenekar múltját idéző refrénbe. Kellemesen gyomroz a (láb)dob Deák "Fece" kezelésében. Nem vállal ő sem alárendelt szerepet, ahogy néha még világhírű kollégái is teszik! (Lsd. Clark Palmer - Asia.) Szóval ő nem egy kiegyezéses Deák Ferenc! Hasonlóan energikus segítőtársa végig a lemezen Halász Gábor (Hali), aki öthúros basszusgitárral segíti a ritmus-különítmény munkáját.
Néhány nótát koncertekről megismertem már, így rám nem hatott sokkolóan a már említett váltás. Sőt, a Ringen kívül bulikon jobban megérintett. Otthoni zenehallgatás közben az ember jobban figyel a szövegre, és itt valahogy képhalmozást érzek, mintha túl sok mindent próbálna megfogni a vers. (Hogy írjak negatívumot, különben nem lesz ebből Amerika! :) )
A Nem létező mennyország című szerzeménybe egy kis Toto-ízt érzek bele, de lehet, hogy a világsztár banda budapesti fellépésére való lelki készülődés miatt. A Nagyvárosi Fények szintén egy ballada (valahol a lemez vége felé), de "ő" sokkal hagyománytisztelőbb, hangulati szinten a Lord vándora ugrott be hallgatás közben.
Amelyik szám még ismerősként köszönt vissza, az a zárókő szerepébe helyezett Körhinta volt. Egyike a leghangulatosabb rock-nótáknak, melyeket valaha hallottam! Mintha egy groteszk álomban sétálna az ember zenehallgatás közben. Derzsi Szabolcs itt is zseniálisat alakít. Az Újra élnit könnyen megjegyezhető refrénjével a lemez slágerének mondhatjuk. Kétség kívül ez a leglazább szerzemény e dalcsoportban.
A sas című szerzemény pedig érezhetően a MIÉNK, célzok itt az ügyesen belecsempészett, mégsem hivalkodó magyaros ízekre. Végül nem hagyható ki a címadó opusz sem, melyről a RAF-követők tudják, hogy nem idén nyári sláger, de az intróként működő hírbeolvasás is egyértelművé teszi, hogy az a bizonyos szeptember 11.-ei nap ihlette.
Szóval Ránk virrad az éj, és sas szárnyaival betakar minket a RAF-2 legújabb cd-jének hallgatása közben. A dalszövegek sem feltétlen a LOL XD életérzést jelenítik meg. "A cukrozott levegőben a petárdák hangja. / A kattogást zene takarja" (Körhinta). "Csak a gyávák lelkei lebegnek ott, mint pókhálóban a légy" (Ringen kívül). "Sas voltam és szálltam, büszkén szálltam a nap felett. / Kifosztottak. Megtépáztak. Ezt elfelejteni nem lehet." (Sas). Stb...
Tanúsíthatom, a srácok fejében semmiféle számítás nem pörgött, mialatt lépésről lépésre ránk virrasztották az éjt. Inkább csupán szerencséjük van, hogy prog, dark és egyéb (eddig) nem éppen mainstream műfajok térhódítása idején tették ezt. Ha valakinek e sorok felkeltették érdeklődését, netán meg szeretné rendelni e küllemre praktikus, mégis igényes kiadványt, javasoljuk, lépjen fel a RAF-2 fb-oldalára.
