A Hacktivisté egy tipikus "minek nevezzelek" zene. A nemrégiben az A38-on egy fergeteges bulit csapó brit brigád egyszerre keveri a matekmetal pincemélységű tördeléseit, a nu metal dallamait, a rap/grime szövegelését és a mélyebb szinten szántó (nem feltétlenül politikamentes) gondolatmenetekkel felvértezett magvas mondanivalót. Lehetne akár felturbózott nu metalnak is mondani, de itt annál többről van szó - sokkal szórakoztatóbb a végeredmény, minthogy ebbe a - manapság már - degradáló skatulyába belehelyezzük szigetországi kvintettet.
Az eddig csak egy 2012-ben kiadott, majd a nagy sikerre való tekintettel 2013-ban kibővítve újra megjelentetett hivatalos EP-vel rendelkező Hacktivist friss, szinte még meleg lemeze sokak számára okozhat kellemes meglepetést. Az igényes, látványos csomagolásba rejtett CD (illetve gyönyörű, vörös színű vinyl) 12 dalt vonultat fel, mely 40 percben tálalja a már fent említett furcsa mixtúrát. Ha nagyon sarkítani akarnánk, talán a Limp Bizkit a Korn és a Meshuggah szerelemgyerekeként lehetne jellemezni a Hacktivist zenéjét, így eme három formáció szeretői, kedvelői nyugodtan adhatnak nekik egy esélyt. Viszont akit kiver a víz a rapes szövegeléstől, talán jobb, ha egy szerényebb kanyarral kikerüli az Outside the Boxot.
A két énekessel/MC-vel (vagy nevezzétek, ahogy nektek szimpatikus) kiálló zenekarnak jót tesz a kérdezz-felelek stílus, melyet J. Hurley tipikus "fekete" és Ben Marvin sokszor hardcore-os, nyers ízzel kicsattanó hangja épít fel. Érezhetően elkülönül a két stílus, ezáltal változatosabbá is teszik az éppen aktuálisan zakatoló dalt. Erre épül rá helyenként a gitáros/főnök Timfy James az alkatához képest magas, fogós hangjával, dallamaival. Ez a hármasság talán a nyolchúros zakatolás mellett Hacktivist igazi jellegzetessége.
Aki követi a zenekar dolgait, az a lemez dalainak majd' felével már találkozhatott az elmúlt hónapokban/évben, hiszen a korszellemnek megfelelően inkább videó kislemezként adják ki a friss termést, mint egyben, nagylemezre sűrítve. Jó stratégia, van ideje érni a témáknak, kevésbé siklik el az ember egy-két potenciális zúzda felett. Persze ez nem azt jelenti, hogy a folyamatosan bővülő rajongótábor mellett hosszútávon el tudták volna kerülni a nagylemez megjelenését. És bumm, így robbant be az Outside the Box.
Az egész lemezen érezni a feszességet és az energiát, amit egyébként koncerten is maximálisan visszaadnak a szigetországbeliek. Az Our Time köszönetnyilvánítása után egyenletesen lettek elhelyezve az új és a már ismert dalok, a lemez elejét leszámítva szinte váltják egymást a két külön kategóriába eső tételek. Sikerült a srácoknak néhány meglepőbb, nem feltétlenül Hacktivistes tételt is előrántani. Ilyen a Storm és a Storm II., melyek közül az első egy átvezető, testvére pedig az outro szerepét tölti be. Talán jobb is, hogy megtörik a folytonos darálást, így a frissen ismerkedőknek is könnyebben befogadhatóvá teszi a végeredményt. A másik nem tradicionális - ezzel ellentétben nem is váratlan - tétel a csutka rapszám Rotten, mely csak díszítés szintén tartalmaz gitárt. Az előzményeket tekintve várható volt, hogy előállnak egy ilyen szerzeménnyel is, tökéletesen passzol a lemez ívébe. A címadó fél balladája annál inkább esett a meglepő kategóriába. Talán ha kihagyják,sem lett volna nagy baj,de összességében elfér a lemezen.
A CD-n több vendégzenész is megfordul, a Deceive & Defy-ban Jamie Graham of Heart of a Cowardból, a Taken-ben Rou Reynolds az Enter Shikariból, a már említett Rotten-ben pedig az Astroid Boys és Jot Maxi osztja a szavakat. Hogy őszinte legyek, nem mindig tűnik ki a vendégek jelenléte, de ez nem jelenti azt, hogy emiatt rosszabb lenne a végeredmény. Hogy valami negatívumot is mondjak, nekem személy szerint az új dalok egy része kevésbé talál be, mint a régi termés, de ezt egyelőre betudom annak, hogy nem volt rá több hetem, hónapom emészteni, mint a korábban már elcsöpögtetett tételeket.
Összességében egy jó ideje érett "kötelességét" tudta le a Hacktivist ezzel a nagylemezzel és bizony be kell vallani: nem okoztak csalódást. Egy hömpölygő energiafolyamként lehetne leírni a korongot, amely tényleg csak a rap, vagy a matekozás ellenlábasait nem képes megmozgatni. Ajánlott hallgatnivaló! (4,5/5)
Hacktivist Official
Hacktivist Facebook
Ha valakit meggyőzött volna az írás, itt találja a lemezt teljes egészében:
