A Danko Jones ez év márciusában jött ki a Wild Cattel, ami a zenekar nyolcadik stúdiólemeze. A megjelenést azóta is folyamatos turnézással ünnepli a zenekar, melynek során június 14-én Budapesten is fellépnek, az A38-on. A koncert kapcsán volt lehetőségünk interjút készíteni a zenekar névadó gitáros/énekesével, Danko Jonesszal.
Nemrég jelent meg az új albumotok, a Wild Cat. Sokadszori hallgatás után is úgy tűnik, hogy mostanában elég jó formában vagytok. Egyetértesz ezzel, és mit gondolsz, minek köszönhető ez?
Danko Jones: A folyamat igazából már az előző albumunkon, a Fire Music-on elkezdődött. Az akkoriban alkalmazott módszert használtuk most is, ugyanabban a stúdióban vettük fel az új anyagot, és ugyanavval a stábbal is dolgoztunk. A producer ismét Eric Ratz volt, és ez már a második albumunk a Fire Musicon debütált dobosunkkal, Rich Knoxszal.
Azzal, hogy Rich már a zenekar teljes jogú tagja, és a második lemezén játszik, változott valami a dalírás terén? Vannak olyan elemek, melyek tőle származnak?
Danko Jones: A dalírás általában úgy zajlik, hogy írok egy riffet, vagy JC (John Calabrese, basszusgitáros – szerk.) hoz egy témát, amit megmutatunk Richnek, és a próbákon formálódik dallá. Az is előfordul, hogy csak jammelés zajlik, amiből egyszer lehet, hogy dal lesz.
Bármely zenekar nyolcadik albumával kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, hogy honnan jön inspiráció új dalok írására?
Danko Jones: Igen, a Wild Cat a nyolcadik stúdiólemezünk, összességében pedig a tizenegyedik, ha a nem sorlemezeket, gyűjteményeket is számoljuk. Elég régen csinálom már ezt, hogy ne kelljen erőlködnöm egy dal megírásával sem. Tudom, hogyan álljak neki a dalszerzésnek, mert ez számomra természetes cselekvés, nem küzdelem. Az, hogy ezeket a dalokat hogyan fogadja a közönség, már egy másik kérdés. A hard rock lényege, hogy minden album egy kicsit más, hol ilyen, hol olyan dalokkal, amik az egyik embernek bejönnek, másoknak pedig lehet, hogy nem.
A Wild Cat-en vannak klasszikus rock hatások, mint mondjuk a Thin Lizzy, de nemrég egy, a Classic Rocknak adott interjúdban másokat is említettél fő hatásként. Feltűnt, hogy ezek az előadók minimum 30 éve aktívak, ha nem több. Szándékos, hogy ennyire a múltban keressetek hatásokat, vagy csak úgy jött, hiszen rajtuk nőttetek fel?
Danko Jones: Valahol mindkettő igaz lehet, hiszen ezeken a zenéken nőttünk fel, ugyanakkor, ha meghallgatod mondjuk a You Are My Womant, elég egyértelműen lejön, hogy ez egy Thin Lizzy hatásra írodott dal.
A zenekarnak van nagykiadós tapasztalata, mivel a korai időkben az Universal Music kanadai részlegénél voltatok, az új albumot pedig egy független kiadó, a német AFM adta ki. Milyen tapasztalataitok vannak a kiadók terén?
Danko Jones: Az Universalos szerződés nem pontosan az volt, aminek látszott, hiszen ők csak Kanadában licenszelték az akkori anyagainkat. Az európai jogok abban az időben egy független kiadónál, a Bad Taste Recordsnál voltak. Viszont a helyzet az, hogy ők már nem aktívak, úgy hallottam, hogy talán két zenekaruk maradt, és főleg promócióval, koncertszervezéssel foglalkoznak. Az AFM-es srácok egy részét ismerjük még a Bad Taste-es időkből, néhányan ugyanazt csinálják itt, mint akkor ott. Szóval a kiadóváltás a szó jogi értelmében megtörtént, gyakorlatilag pedig nem sok minden változott.
Számít, hogy egy multinál vagy egy kisebb kiadónál van egy zenekar?
Danko Jones: Ezt kiadója válogatja. Hallottam olyan zenekarról, akik inkább nagykiadós szerződést kötöttek, utána meg nem foglalkoztak velük. Ugyanakkor egy kisebb kiadó is rendelkezhet igényes, odafigyelő stábbal, ami jó a zenekarnak is. Ilyen módon nem igazán számít, hogy kis- vagy nagykiadós a szerződés, sokkal inkább fontos a csapat, akik a zenekar ügyeit intézik.
Felmerül bennem, hogy a Youtube, a Bandcamp, a Soundcloud és a hasonló oldalak megjelenésével egyáltalán szükség van-e kiadóra, vagy hasonló sikereket lehet elérni a jól bevált házi, csináld-magad módszerekkel is?
Danko Jones: A helyzet az, hogy 21 év zeneipari tapasztalattal a hátunk mögött sem tudnánk úgy publikálni dolgokat, mint ahogy egy kiadó teszi. A Bandcampen, vagy a Spotifyon persze, tudnánk publikálni bármit, de egyáltalán nem biztos, hogy ezeket bárki valaha is hallaná. A saját szememmel láttam olyan előadókat a BC-n, akiknek vagy tíz albuma fenn van, mégsem hallott róluk soha senki. Szóval kell egy csapat, aki tudja, hogyan kell eljuttatni a zenét az emberekhez. Kirakhatsz bármit a Spotifyra, ha nincs mögötte sajtóháttér, nincsenek interjúk, nincs kapcsolat a blogoszférával, akkor az emberek nem fognak tudni rólad. Így a szó technikai értelmében lesznek albumaid, csak éppen nem érik el a célközönséget.
Nagyon bírom a podcastodat, jók a témák, amiket felvetsz. Nemrégiben, egy március végi adásban a rock and roll 2017-es helyzetével foglalkoztál, és olyan zenekarokat említettél, mint az Admiral Sir Cloudesley Shovel, a Dead Lord vagy az Audrey Horne. Miért érzed fontosnak azt, hogy olyan zenekarokat is promotálj, akik akár a Danko Jones konkurrenciái is lehetnek?
Danko Jones: Ez részben önérdek is, hiszen mi is részei vagyunk a rendszernek. Sokan nem tudják kategorizálni a Danko Jonest, mert nincs egy olyan színtér, amihez tartozhatnánk. És mivel lényegében nincs olyan ma, hogy hard rock színtér, ha valakinek tetszik egy adott zenekar, nehéz egy másik hasonlót találnia. Nézd meg például a metált, ahol ez teljesen más. Tegyük fel, hogy valaki metálzenéket keres. Valószínűleg az Iron Maiden, vagy a Metallica lesznek az elsők, amikbe belebotlik, de onnan viszonylag egyszerűen eljut a Judas Priesthez, majd mondjuk a Slipknothoz, az Opethhez, az In Flameshez, és így tovább. A rock and roll ezzel szemben sokan ódivatúnak tartják, és ennek megfelelően kezelik, pedig van egy rakás fiatal előadó, akik friss vért jelentenek, mint például a Dead Lord, az Admiral… és a többiek. Szóval kellene egy platform, ahonnan el lehet indulni, ami el tud indítani valamit. Nézd meg a kilencvenes éveket, amikor a Danko Jones indult. Akkoriban ott volt a garage punk szcéna, voltak emberek, mint Billy Childish, Jon Spencer, Eddie Spaghetti, akik az egész motorjai voltak, akikhez lehetett kötődni. Manapság sajnos ilyen nincs.
Értem. Nem tudom, hogy ismered-e a Juno című filmet. Ez egy pár éve készült független film, aminek az egyik jelenetében a két főhős vitatkozik arról, hogy vajon az 1977-es év volt-e jobb a zene szempontjából, a Ramones lemezeivel, meg az újhullámos előadókkal, vagy 1993, amikor kijött az In Utero a Nirvanatól, meg ott volt a grunge. Te mit gondolsz erről, és mi lehet a helyzet a ’93 utáni évekkel?
Danko Jones: Igazából nem is tudom, hogyan lehetne körülírni a grunge-ot. Szerintem lényegében a Black Sabbath és a The Stooges ötvözete. Hallgasd meg mondjuk a Mudhoneyt, és döntsd el, hol ér véget a Sabbath és kezdődik a Stooges. Az ilyen kérdésekre az emberek többsége úgyis azt az évet válaszolná, amikor felnőtt. Az én hőseim például a Bad Brains, a Black Flag és a Minor Threat, mert ők voltak azok, akiknek a zenéjén felnőttem. Az első lemezem a Never Mind The Bollocks volt a Sex Pistolstól, amit a mai napig szívesen hallgatok, de az előbbiek voltak azok, akik a legnagyobb hatással voltak rám. Ugyanakkor a mai gyerekek lehet, hogy a Slipknotot mondják, mert akkor voltak 10 évesek, amikor kijött az Iowa, és az gyakorolt rájuk ekkora hatást. Szóval lehet azt mondani, hogy a ’77-es év a punkokkal, meg mindennel jó volt, de igazából az a lényeg, hogy mikor, milyen korban nősz fel, és milyen zenék hatnak rád ilyenkor. Nekem például örök kedvencem a Kiss, azóta, hogy hat évesen először meghallottam a Deuce-t. Ez volt az első dal tőlük, amit hallottam, és a mai napig pavlovi reflexként kiváltja belőlem azt az érzést, amit akkor. Ráadásul a Deuce még nem is feltétlenül a legjobb Kiss dal, de számomra akkor is ez az örök favorit.
Az utolsó kérdés viszont a jövőről szól. Június 14-én ismét Magyarországon léptek fel, ezúttal az A38-on. Milyen programra számíthatunk a koncerten, inkább a Wild Cat lesz a középpontban, vagy best of jelleggel készültök?
Danko Jones: Igen, többször játszottunk már nálatok, fesztiválokon és klubokban is. Szeretnénk kielégíteni mindenkit, akik mondjuk csak a videoklipekből ismerik a zenekart, vagy csak bizonyos albumokat ismernek. A nemrégiben befejezett európai körútunkon amúgy a Wild Catet favorizáltuk, mert egyszerűen olyan dalokat tartalmaz, amiket jó játszani. Szóval erről is tervezünk úgy 5-6 dalt.
Az remek lesz, mert tényleg nagyszerűen sikerült albumról van szó. Köszönöm a beszélgetést, és találkozunk június 14-én!
