Van a nosztalgiának az a szintje, ami valahogy tudattalanul, de mégis magában hordozza az öniróniát. Ezért pedig mocsok bájos. Attól lesz a legjobb, hogy nem is akarják jobban csinálni. Csak nyomatják és kész. Meg persze képmutatóak se legyünk. Akik most negyven körül járnak és még magasszárú pumában ízlelgették a fémet, egy poszterképet biztos őriztek a szívük csücskében, merevebb és elernyedő pillanatokhoz egyaránt. Még, ha ma már meg is mosolyogják Doro kisasszony nevét. Aki a Warlock élén tagadhatatlanul a legnagyobbak között volt. S bár a nyolcvanas évek már messze vannak, új hősök még születnek bőrben ma is.