Azt hittem itt a falat bontó metál lemez, de ez nem bont olyan nagyon. Az 1996-ban az Illinois állambeli Preoriában alakult ölég extrém metált játszó banda szép lassan, vagy gyorsan átment modern rockba. Jobban kajálja talán a mainstream, de régen volt bennük eredetiség. Ma már nem annyira.
Amikor L.D. 50 című első lemezükről annak idején meghallottam a Dig című opuszt azt gondoltam: na itt végre valami eredetit hallani. Ráadásul a festett maszkok is kölcsönöztek plusz eredetiséget a bandának. Aztán a zene leegyszerűsödött, jóval fogyaszthatóbbá vált, a célok tehát elég egyértelműen látszottak. Lett volna előbb is negyedik lemez, de az énekes Chad Gray és a gitáros Greg Tribbet a Vinnie Paul (ex-Pantera dobos) által életre hívott – szerintem nem túl acélos - Hellyeah bemutatkozó lemezén vendégszerepelt.
Mudvayne : Dig
A The New Game nem bíz semmit a véletlenre. Tökéletes modern rock, amolyan Disturbed módra csak mégsem olyan tökéletesen. A lemezt az a Dave Fortman producelte, aki a Slipknot All Hope Is Gone című nemrég kiadott lemezét is. Egy picit karcosabb így a sound, de még így sem lesz a lemez a modern rock non plusz ultrája.
Miután minden rosszat elmondtam idáig, azért azt is mondjuk el gyorsan: nem olyan rossz lemez ez, ha a hallgató csak kellemesen akar szórakozni, akkor például majdnem tökéletes.
A lemez amolyan SOAD-os gitárpengetéssel kezdődik a Fish Out Of Water-rel, majd berobban a Disturbed féle riffelés, de a szám önmagában nem túl érdekes. A kettes Have It Your Way is ezt a vonalat viszi tovább, de fülben ragadó refrénnel. Az ezt követő címadó kicsit megmutatja milyen is lehetett korábban a Mudvayne. Kicsit indusztriál, dühös, kalapálós nóta, amolyan Static-X szerűen elővezetve. A négyes Dull Boy szavalós szövegmondása jól eltalált, ez is dühösebb darab, de nem több ennél. Az első kizlemezként kimásolt Do What You Do tipikusan rádióknak készült sláger. Fülbemászó refrén, fogós riff, adja magát kétségtelen. A The Hate In Me szaggatott, dühösebb, barátságtalanabb darab, Chad Gray is előveszi az üvöltősebb énjét. A Scarlet Letters lírai kezdése, megint fogós modern rockban végzi. Ha ironikus akarnék lenni, klip biztos lesz rá. A Same Ol? reszelős riffjeivel és torzított énekével próbál hatni, de a refrén itt is überfogós. Az akusztikus vonalvezetésű Never Enough a refrénben megint az előbbi kategória, úgy látszik ez valami recept. Az A Cinderella Story sem változtat a meneten, van egy olyan érzése az embernek, mintha ugyanazt a számot hallaná, már vagy harmadszorra. A lemezt a We The People zárja agresszív, pattogós riffelésével, na ilyenből kellett volna több, bár a refrén itt is emészthető.
Nem lenne ez rossz, csak ebben a zenei közegben kissé átlagos. Több kéne belőle régi önmagukból, bár akkor lényegesen kevesebb esély mutatkozna az igazi befutásra, ami szerintem így sem fog sikerülni.
Akinek van kedve, az a lemezt itt meghallgathatja: Mudvayne : The New Game - Yahoo Music online hallgatás.
A lemez amúgy november 18-án jelenik meg.
7.5/10
További Mudvayne videóket nézhettek a YouTube-on, az új lemezről is van már fent kettő, a Do What You Do és a Dull Boy. Mudvayne videók - YouTube
