Az 1990-ban a marylandi Germantown-ban alakult banda lassan állandó résztvevője lesz magazinunknak. Nyolcadik stúdióalbumuk az igencsak bluesosra sikerült From Beale Street To Oblivion (RockStation kritika: Déli blues jobban húz : Clutch - From Beale Street To Oblivion) sokat forgott a játszóban és noha ízes déli muzsikát rejtett a korong akkora súllyal nem rendelkezett, mint elődjei.
Az album kiadása után, mint a szorgos sztahanovisták úgy kezdtek koncertezni és ezt még meg is örökítették három élő lemezen, melyből a dvd változatot volt szerencsém beszerezni. A Full Fathom Five (Rock Station kritika: Istenkirályság : Clutch - Full Fathom Five DVD) az egyik legjobb élő koncert amit valaha láttam. A dalok húznak rajta, mint csőrös kamion a sivatagi úton. A koncertezésen túlmenően az utolsó lemezeken billentyűs hangszereken közreműködő Mick Schauernek megköszönték az eddigi munkát és a maradék négy tag The Bakerton Group néven kiadta immár második lemezét, sőt az énekes Neil Fallon The Company Band névre keresztelt projektjének szeptemberben jön a lemeze, de a nagydarab dobos Jean-Paul Gaster pszihedelikus ősrockot nyomató King Hobo-jának (RockStation kritika: Dinoszaurusz Rock : King Hobo - King Hobo) is lemeze jelent meg, nem is olyan rég.
Mindemellett ennek a négy muzsikusnak volt ideje és energiája a kilencedik Clutch lemezre, mely a Strange Cousins From The West címet kapta és lehetne akár ennyi munka közepette elég felületes is, de szerencsére nem az. A blues-os vonal most is szerepet kap, de mintha egy kicsit a korábbi önmagukhoz is visszatértek volna, noha az a súly azért nincs a zenében, mint ami a Blast Tyrant-en jellemezte őket.
Viszont a húzás most is megvan, úgy gördülnek, lépnek tovább a nóták, mint mázsás mocsári szörny a lápvilágban. Viszont a végére egy kicsit megfáradni látszik a lemez és ezt máshol is olvastam véleményként, tehát lehet benne valami. Ettől függetlenül egy gyenge dal sincs az albumon, amely olyan nótákat termelt ki, mint a bendzsós country-blues, lemezt nyitó Motherless Child, a bugi hangulatú Struck Down, a Kyuss szerű beborulásokat hozó 50,000 Unstoppable Watts, a mázsás kőként gördülő Abraham Lincoln, a király groove-okat hozó Minotaur, vagy a 70-es évek rockjának hangulatát hozó The Amazing Kreskin és a szinte Lenny Kravitz-es hippi dolgokat felmutató Let A Poor Man Be és akkor a lendületesebb Freakonomics-ról nem is beszéltem.
Hogy a lendület meddig tart ki nincs aki megmondja, de amíg a színvonal nem csökken én miattam évente több lemezt is kiadhatnak ilyen olyan néven, vevő vagyok rájuk. Nem tökéletes album a Strange Cousins From The West, talán önmagukhoz mérten hangyányival gyengébb is, de a mai zenei világban abszolút csúcsminőséget képvisel, ez pedig 4.5 pontnál kevesebbet semmiképp nem érhet.
