RockStation

(Ex)trend : Sonic Syndicate – We Rule The Night

2010. augusztus 25. - sunthatneversets

A svédországi Falkenbergben 2002-ben alakult Fallen Angelsből Sonic Syndicate-té vedlett csapat negyedik teljes albumával jelentkezik most. A kiadó vagy háromszor tolta odébb a csapat We Rule The Night címre hallgató új albumának megjelenését, valószínűleg szakmai és anyagi okokból egyaránt.



Nos a kezdetben melodic death/metalcore vonalon mozgó Sonic Syndicate, mára már csak nyomokban tartalmaz hasonlót. Van itt döngölősebb modern metál, darkosan prüntyögő elektronikus témák és halljak meg néhol majdnem emo-s nyáladzás is. Igazából elég csak megnézni a csapatról készült promófotót.  Hogy a tavaly március 30-án kilépett Roland Johansson távozásának volt-e köze a közeledő változáshoz azt maximum sejteni lehet. Helyére Nathan James Biggs (korábban The Hollow Earth Theory) érkezett. A hörgősebb üvöltősebb részeknél Richard Sjunnesson "kisegíti", de alapvetően rendben vannak az énektémák, jó énekes a srác.


 

Azt mindjárt le kell szögezni, attól hogy hörgősebb, acsarkodós ének is van a Sonic Syndicate tarsolyában még nem lesznek keményebb csávok, illetve csajok, merthogy  Karin Axelsson személyében hölgy basszusgitárosa van a bandának. Minden szempontból tömegfogyasztásra készült – senki ne sértődjön meg érte – az SS muzsikája. Tizenegy totál slágergyanús dal van itt. Egy baj van velük csupán, abszolút ismerős témák dallamok sorakoznak, melyek amíg a lemezt hallgatom még működnek is, de utána egy árva téma vagy dallam nem ugrik be.

 


Ami viszont még így is bejövős lehet, az szerintem a gitárral és billentyűvel vastagon megtámogatott Revolution,Baby és Plans Are For People vagy a darkos Leave Me Alone. A címadó lendületes témái is jól esnek a fülnek, a kezdő Beauty And The Freak témái viszont tök átlagosak, bár a refrén legalább fejben ragad. A Turn It Up egy középkategóriás fehéringes fiú csapatnak is rosszul állna, a My Own Life ömlengése tök átlagos, a refrén pedig óborzalom - vagy csak én szoktam el az ilyen dallamoktól - és ezt a Miles Apart című dalban is megismétlik.

 


Nagyon valószínű azonban, hogy a célközönség nem az én korosztályom, hanem a mostani tinédzser réteg, akiknek pedig simán bejövős lehet a We Rule The Night. Ettől függetlenül viszont az is nagyon valószínű, hogy a svéd csapat egy olyan trend hullámát próbálja meglovagolni, amely egyre alacsonyabbra emelkedik. Csak nehogy megálljon a szél.

Az augusztus 27-én megjelenő lemez, most teljes egészében meghallgatható a Sonic Syndicate myspace oldalán.    

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr802244807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Schanyee 2010.08.31. 12:28:39

Nem tartom magam tinédzsernek, mivel In Flames-en meg Soilwork-ön és társaikon nőttem fel. Viszont mostanában sajnos egyik se alkotott maradandót nálam. Még a korábbi kedvencek a Killswitch Engage is nagyon alulmúlta önmagát, vagyis inkább megpróbálta mégegyszer ugyanazt eladni mint az előző albumával. Mostanában nálam viszont a fiatalabb együttesek megújulása viszi nálam a pálmát, gondolok itt a Caliban-ra meg a Sonic syndicate-re. Nem csúcs az albumuk, de többszöri hallgatásra vannak számok amik megmaradnak bennem és még tetszenek is. Ezért sztem egy 5-öst megérdemel.

Az új linkinpark szám nem tetszik nekem se, de legalább próbálnak megújulni, ezt értékelem.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum