A New York hardcore egyik legendájáról tudjuk, hogy részben szeretik a soccert, másrészt igencsak arcletépős bulikat tudnak prezentálni. A nemrégiben Jay Weinberg dobos kipenderítésével rövid időre háromtagúra fogyatkozott Madball utoljára 2007-ben jelentkezett albummal Infiltrate The System címmel. Az 1988-ban nagyrészt Agnostic Front tagokból alakult new yorki bandal az elmúlt két évtized során igazi legendává vált, szókimondó őszinte szövegeiknek és megalkuvást nem tűrő zenéjüknek köszönhetően.

Mondhatnánk, hogy a hardcore szellemisége pont ez, mégis a mai kétszínű világban viszonylag nagy értékek ezek, nem véletlenül telt meg a Dürer péntek este. A Madball régóta Freddy Cricien énekesről, Hoya Roc basszerről, és a gitáros Mitts-ről szól a dobosokat elég sűrűn cserélgették. Az új lemezen Erik Rutan producerrel dolgoztak, aki igazán horzsoló hangzást kreált ennek az új albumnak.

Madball – Empire

Ez a három fickó igazán tudja mitől döglik a légy: energia, lendület, gyalu. Ez a három szó jól jellemzi az Empire-t. Nem agyalnak, röviden tömören, max. 3 percben lerendeznek mindent. Nincs cizella mizella. Freddy Cricien üvölti a hardcore igazságát, néhol spanyolul (Con Fuerza, Spider's Web), Mitts pedig néhol olyan mázsás riffeket tol alá, hogy attól simán nyakficamot lehet kapni.

A hardcore nagy vonalakban olyan, mint a punk zene, csak két fokkal keményebben. A dalok egyenkénti elemzésétől éppen ezért eltekintenék, de feltétlenül említést érdemel a brutkó Danger Zone, a fifikásabb All Or Nothing, a lezúzós Glory Years, a címadó Empire és Delete, a punk felütésekkel bíró Though Guy vagy a trú hardcore kinyilatkoztatás R.A.H.C.  
 

Madball – Con Fuerza
 

Nem sokat pöcsöl a Madball az Empire-en. 37 perc alatt legyaknak mindent, még sincs hiányérzetem, ebből az energiabombából ennyi épp elég. Idén a Sick Of It All után a Madball is megmutatja, hogy a hardcore korántsem halott.