Böngészés közben véletlenül akadt meg a szemem ezen a mondaton, biztosan valami nyereményakció-gondoltam, a szerencsés nyertes majd találkozhat Daviddel, a Megadeth bassusgitárosával Nem is fordítottam rá különösebb figyelmet, de azért elolvastam az egészet. Szerencsére.
Ugyanis nem kellett szerencsés nyertesnek lenni a találkozáshoz! A rövid bejegyzés a Mezzoforte hangszerboltba invitálta a rajongókat, ahol David Ellefson fog bemutatót tartani a budapesti Megadeth buli napján. Na ebből nem maradhattam ki!A biztonság kedvéért egy telefon és egy e-mail után már meg is volt a délelőtti programom, ahova barátságos invitálást kaptam a szervezőktől. Az esemény sokkal inkább közönségtalálkozó volt mint szakmai bemutató.Természetesen David beszélt a basszusgitározásról, de ebből én keveset értettem mivel nem zenélek, a bemutató ezen része inkább a jelenlévő zenészeknek, zenélni tanuló fiataloknak volt érdekes. Ezt a szakmai részt kiegészítette személyes sztorikkal, amelyek még egy olyan rajongónak is újdonságot jelenthettek aki ismeri a zenekar és a tagok élettörténetét A-tól Z-ig!
Zongorázni, szaxofonozni(!) és kottát írni-olvasni is tanult. Alig várta, hogy hazaérjen a suliból, azonnal gyakorolni kezdett a basszusgitáron, a szülei nem örültek neki, hogy a zenélést választotta a tanulás és a főiskola helyett. Kamaszként a legnagyobb hatással a Kiss volt rá és hatalmas Kiss rajongó volt! A két David (Mustaine) ugyanabban az apartmanban béreltek lakást, így ismerkedtek meg.
Két számot adott elő: Holy Wars, Five Magics, majd válaszolt a rajongók kérdéseire, közvetlen volt és barátságos, egy pillanatig sem éreztem úgy,h ogy ez a bemutató csak egy a sok közül, az éppen aktuális turnéállomáson lebonyolítandó kötelező mutatvány.
A bemutató után autogramm osztásra került sor-így ismét gazdagodott a gyűjteményem, de egy élménnyel is gazdagabb lettem, hogy ilyen közelről láthattam zenélni, a sztorikról nem is beszélve. Még két érdekesség Davidről: nem tudom beszél-e spanyolul, de biztosan
vonzódik a spanyol nyelvhez, mert amikor elkezdte a bemutatót egy "olá"-val köszönt, később pedig a Radisson Hotel előtt "amigo"-nak szólította a taxisofőrt, amikor megköszönte a fuvart és egy jókedvű "adios" volt az elköszönés. Nem igazán öregszik. Nem olyan kölyökképű mint a R.I.P. lemezborítóján,de nem is néz ki 47-nek ez egészen biztos!
Kép és szöveg: Frogfoot