Az Incubust én is, mint a legtöbben, a rajzolós videójukkal, a Driveval ismertem meg. Akkoriban emlékszem szénné játszotta gyakorlatilag minden zenecsatorna azt a klipet, én meg elkönyveltem az együttest egy filmzenét játszó érzelmes, ám a rock szempontjából impotens zenekarnak. Érdekes módon azután fedeztem fel magamnak a nagy sikerű Make Yourselfet, amikor John Butler Triot kezdtem hallgatni (az ausztrál John Butlernek megszólalásig ugyanolyan a hangja, mint az Incubus szépfiújának Brandon Boyd), és akkoriban kirobbanthatatlanná vált a winamp lejátszási listámból az az album. Az If Not Now, When?-nél ennek a veszélye nem áll fenn.
A régi sztereotípiám, amit a már fent említett Drivenál említettem, az most beteljesedett. Kaptunk egy filmzene albumot, tizenegy vastagon nyálba áztatott dallal, amelyeket maximum egy rosszabbul sikerült, lassúzás orientált házibuliban –ha van egyáltalán még ilyen-, vagy egy végtelenül giccses menyegzőn tudok elképzelni. Hangulat aláfestő zene. És nem a jobbik fajtából. Arra jó csupán, hogy duruzsoljon a fülünkbe, amíg az élet nagy dolgairól beszélgetünk, egy pohár száraz vörösborral a kezünkben.
Én például rühellem a száraz vörösborokat, a giccses menyegzőket, és úgy alapjába véve ki nem állhatom, ha egy zene nem ad semmit. Márpedig ez az If Not Now, When? nagyon ebbe a kategóriába hajlik. Nyoma sincs annak az érzelemingadozásnak, ami szerethető volt a Make Yourselfes Stellarban, nincsenek olyan igényes, és ötletes gitár témáknak, mint a Pardon Meben, nincs olyan, jó értelemben vett dekadencia benne, mint ami a pofánkba mászott egy Megalomaniac esetében.
Az első három szám után már elment az életkedvem, és ezek után jött csak a neheze. Ez az egész egy Brandon Boyd szóló lemez lett. Nem érdemes szépíteni. Az ő hangjára írt, könnyen befogadható, de gyakorlatilag végtelenül nárcisztikus tételek sorakoznak, nem ritkán öt perces hosszúságukkal borzolva az idegeinket. Egy szám van, ami megszakítja a sormintát. A Switch Blade nevezetű r n’ b-s beütésű pop számról van szó. Jól hangzik, ugye? Az Adolescents az ami valamelyest még megemeli az arousal szintemet (nem hiába ebből a számból lett videó), de ez is csak egy töltelék dalnak felelne meg a régebbi albumokon.
Az If Not Now, When? egyik legégetőbb problémája, hogy gyakorlatilag meg sem próbál kikecmeregni abból a gödörből, amit színültig tölt azzal a csöpögős, érzelgős masszával, amit még valamelyest feloldhatna egy-két jól elhelyezett hangulatváltással, vagy torzított gitárral. De erről itt szó sincs! Az évtized leggusztustalanabb viccét vitte véghez ezzel az albummal az Incubus, még is úgy érzi a hallgató, hogy ezt komolyan gondolja a zenekar. Egyértelműen az év csalódása az If Not Now, When!
Az Adolescents klipje:
