Nekem három bejövő üzenetem volt...Kábé Karácsony óta pihent a gépemen. Nem tudom, miért. Talán a tudat alattim tudat alatt tudta, hogy kevéssé vagyok fanja az ilyesfajta muzsikának, amelyben példának okáért a karcagi Kontrollzé is utazik. Valószínűleg azért kaptam a róluk az írás feladatát főszerkesztő kartárstól, mert általában amúgy is az én tányéromra szoktak kerülni a rock-torta pophoz közeli szeletei.
Akkor hát kóstoljunk! Mire is számíthat a kóstoló? Ha szereti a Heaven Street 7-t, a PUF-ot, a Quimbyt, akkor minden jóra! Ugyanis ez pontosan az a zene. A Kontrollzé az ő általuk keményre taposott úton jár, ez az igazság, ha a pop-rock szakmában van igazság. Brit pop alapokra épített legszebb magyar hagyományok, hozzájuk rendelve a szokásos értelmiségi-melankolikus dalszövegek.
Jó hír, hogy akiknek a fentebb felsorolt magyar csapatok tetszenek, azok szívéhez a Kontrollzé is utat fog találni. Sőt, én személy szerint arra vagyok példa, hogy aki nem halna hősi halált fenti zenekarokért, annak is jó lehet mindez. Azon kaptam magam, hogy már harmadik hallgatásra együtt éneklem a Szűcs Krisztiános (HS7) ének-modorú Nagy Ferenc Attilával, hogy „ ha nem akarsz semmit mondani, jöhet bármi”, meg hogy „akik félig nyomják, félig halottak, akik teljesen – rég azok”. Mindezeket erős refrén-dallamokkal tessenek elképzelni, vagy ne is csak elképzelni, hanem letölteni a zenekar honlapjának rögtön a bejövő lapjáról. Ha beljebb kerülünk, akkor meg a másik két anyag található ott.
Nekem bejött a Bejövő, mert amikor éppen elkezdtem volna unni, mindig érkezett egy szellemes-humoros szóló, egy ütős szöveg-fordulat, vagy egy szépen ívelt dallamsor. Hogy őszinte legyek, nem tudhatom szegényes információim okán megítélni, miért nem történt még meg a 2004-es alakulás óta a Kontrollzével az a bizonyos áttörés nevű dolog, de az aktuális EP három dala alapján el tudom képzelni, hogy többed magával befurakodhat a Kispál és a Borz eltűnésével keletkezett lukacsba, és válik így az agyonmosott pulcsis, kötött sálas fiatalok egyik kedvencévé.
Végül említsük meg név szerint is a három szerzeményt, ha már ennyit ecseteltük. Érdekes módon mindhárom cím ikerszavas. (Vagy hogy a bánatba hívják ezt.) A Félig-egészen egészen jó kis kikacsintós buli-nóta a nagy nihilről, a Minden-mindenkinek szintén az egyhelyben topogásról értekezik, a Szeret-nem szeret inkább a magányról. Mindhárom kutya jó refrénnel bír; igaz, a harmadik nóta esetében kicsit monoton az oda vezető út.
Na jó, hát három számos EP-t nem lehet, és nem is érdemes tovább boncolgatni, maradjon meg egy darabban annak, aki most szeretett stílusára ismert, és letölti a Bejövőt.
