Al Cisneros fél évente jelentkezik az éppen aktuális bandájának soron következő lemezével vagy turnéjával. Elég nyughatatlan és termékeny fickó lehet, mert a babérjain szerintem egy percet sem ül. Ha éppen nem Scott Kellyvel vagy Winoval vagy Matt Pike-kal hányja halomra a besztondult riffeket, akkor másik játszótársával, a 2009-es lemezen (God is Good) debütáló, de amúgy 2008 óta együtt lélegző Emil Amos-szal tesz egy időtlen utazást a világ különböző vallásai által megihletett zenéjével. Az OM Al Cisneros egyik mellékhajtása, amiben kifejezésre juttatja, milyen szorosan kapcsolódik életünkhöz, létünkhöz a vallás és a zenében ennek energiája milyen mélységekben és magasságokban képes megmutatni magát.
A meditatív hangulatú dalokat hallgatva az ember csak lehunyja szemét és időtlen utazásokat tehet az univerzum végtelenségében, rezdüléseit pedig finoman és kellően lüktetően interpretálják a különböző hangszerek, aminek skálája igen széles. Eredetileg csak a dob és a basszusgitár vitte a prímet, de lemezről lemezre emeltek be újabb és újabb, a transzcendentális hangulat megteremtéséhez nélkülözhetetlen keleti hangokat, mint pl. a szitár vagy a tambura. De van itt cselló és fúvósok is, amik igen nagyban járulnak hozzá a lemez könnyed befogadásához.
Már a kezdő Addis-ban is elmélyült mantrázást hallhatunk, ami igen komoly hangulatot kölcsönöz a nótának. Az egész lemezről elmondható, hogy úgy eszi be magát az ember bőre alá, hogy semmit sem tehet ellene. Remek hangulatú, kiválóan meghangszerelt dalok sorakoznak a közel háromnegyed órás Advaitic Songs-on. Mivel Al nagy barátja a különböző tudatmódosító szereknek és emellett sakkoktató, így teljesen nyilvánvaló a számomra, hogy egy zsenivel állunk szemben, aki a tömérdek felhalmozódott tudását, tapasztalatát éli ki a különböző zenekaraiban. Nyilván a lemeznek nincs olyan súlyos pontja, mint egy átlag Sleep lemeznek, de így is csodaszépen tölti ki a maga idejét. Aki szereti az OM-ot, nem fog csalódni, hiszen lemezről lemezre lesz egyre színesebb, érettebb a produkció, aki pedig az egyéb munkássága kapcsán ismeri Al-t, ők is bátran tegyenek egy próbát, jó eséllyel bírni fogják a hallottakat.
Akik pedig mindezt a hátborsóztató hangulatot élőben szeretnék magukévá tenni, azok ne habozzanak, hiszen szeptember 18-án a Dürer Kertben lép fel az OM. Biztosak lehetünk benne, hogy a nagy mantrázás közepette tükör simára gyalulják majd az agyunkat mindazzal a súllyal, amit zenéjük magában hordoz. Ámen.
OM: A hindu és a buddhista vallásban elterjedt meditációk egyik eszköze a különböző mágikus formulák, hangok, szavak és rövid mondatok ismételgetése – ezeket a vallásos szövegeket hívják mantrának. A mantrák egyik leggyakoribb eleme, s egyben a hindu vallás szimbóluma, s így számos mantra alapja az Om (vagy Aum) szótag, mely a hinduk szerint az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szó, egy ősrezgés, mely eredetét tekintve öröktől való, és az Abszolút Igazságot és a Legfelső Isteni Teremtőerőt képviseli.
