RockStation

A „köpködős Queensryche” debütálása: Queensryche - Frequency Unknown (2013)

2013. június 05. - viliricsi

gtfrequency.jpgEgy jó ideig abban a hitben éltem, hogy csupán zűrzavaros hazánkban fordulhat elő olyasmi, hogy azonos – vagy kísértetiesen hasonló – nevet viselhet egy időben két zenekar is (pl.: P. Mobil, P. Box, Kormorán és néhányan mások). Később fiatalkori ideálom, az albioni Saxon is klónozódott, de még itt legalább az egyik neve elé odabiggyesztették az Oliver – Dawson-féle birtokos jelzőt, addig a „Queensryche-oknál” ilyesfajta gesztusnak a tervezett, illetve a már megjelent borítón nyoma sincs. Csupán a népnyelv keresztelte el a Frequency Unkown megalkotóját Geoff Tate’s Queensryche-nak, máris megkülönböztetve a lemezt a (konkurens Crimson Glorytól kölcsönzött) új énekessel felálló hangszeres frakció napokon belül megjelenő munkájától.

Tehát muszáj leszögezni: az utóbbi időben zenésztársainak leköpésével, és megkéselésének kísérletével, saját közönségének trágár módon való szidalmazásával bulvár-kedvenccé avanzsált Geoff Tate énekes formációjáról lesz szó e rövid eszmefuttatásban. Talán a supergroup elnevezés is megillethetné ezt az összeállást, hisz a „valóság-show-sztár” mögé korábban már bizonyított harcosok sorakoztak fel. Nem is beszélve a népes vendégseregről, akik közül (terjedelmi okok miatt) csupán kettőt emelnék ki: a Judas Priest-es K. K. Downingot (!) és Lita Fordot (!!). Ez a fékevesztett toborzás – legalábbis nálam – épp ellenkező hatást váltott ki, mint ami a feltételezhető szándék volt: „hol itt a csapat?” – tártam szét tanácstalanul kezeimet. A másik kérdés, ami felmerült bennem, ebből következett: nem lett volna egyszerűbb a hasonló kereskedelmi értékkel bíró Geoff Tate név alatt kihozni a CD-t? Ezzel a nevetséges vetélkedéssel senki nem jár jól – igaz, megdöglik a szomszéd tehene is.

Viszont nyilvánvaló, hogy szóban forgó tehén egy koraszülött borjú: a botrány-dalnok nemrég, tavaly év végén adott ki szóló-albumot. Talán egy panelekből építkező dirty rock and roll lemezt össze lehet álmodni egy-két hónap alatt, de a QR hagyományosan összetett muzsikájából ilyen esetben csakis az lehet, ami lett: egy igencsak hullámzó színvonalú album.

Queensryche Tate 2013.jpg

Pedig amikor a promo (és mint kiderült: nyitó) Coldot meghallottam, még reménykedtem. A kifejezetten magába forduló Queensryche hosszú idő után előrukkolt egy igazi slágerrel! Udvarolnak nekünk! Azonban a naivitás éjszakáját kesernyés ébredés követte: e „kislemezes” nótának két méltó „ikertestvére” ha akadt a későbbiek során – ezen a ponton a Life without youra illetve az Everythingre gondolok. Ezeken kívül viszont kapunk egy boogies-fűrészelős Daret, egy gajdolós The Weight of the Worldöt, és például egy Fallent, amire még jelzőt sem igazán lehet találni. A Give it to you viszont amolyan tipikus „szódával elmegy”, a Slave pörgése egész kellemes, az In the Hands of the God is egész tűrhető lenne egy nem ennyire szétcsavart refrénnel.

Az összeredmény, ha nem is jó, mégsem annyira szörnyűséges, ahogy a kritikák többsége lefesti azt. Úgy tűnik, jó érzés rugdalni és gúnyolni a (pszichésen) sérült oroszlánt…aki nyilván még jobban összezuhan sorsdöntő műve (általában) harsányan negatív fogadtatásának súlya alatt. Ezzel a kör bezárul.

Igaz, oroszlánunk búcsúzóul még oda is fordítja tomporát támadói felé. Itt és most a négy darab bonusz-tételre gondolok, melyek a mai napig is a QR-legendát tápláló Operation:Mindcrime illetve Empire albumokról varázsolódtak ide. Illetve inkább el lettek varázsolva, de „jól”. Valahol azt nem érteni, mitől 2013-as a változat, mikor hangról-hangra megegyezik a ’90-essel (Silent Lucidity), néhol meg pont az jelenti a problémát, hogy brutális módon belepiszkáltak az eredetileg tökéletes hangszerelésbe (I don’t believe in love). Ha van mindennek valami értelme, akkor az, hogy rájöhetünk: Geoffnak nem csupán az idegeit kezdte ki az idő, de a hangját is. A négy „feldolgozás” miatt egy fél osztályzatot levontam (így sem érzem magam túl szigorú tanár bácsinak), így az érdemjegy csupán ...

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr605344324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum