A kaliforniai Rings Of Saturn már első találkozásunkkor – a 2012-es Dingir lemeznél – is borítógrafikájával hívta fel magára a figyelmem, ami a most megjelent, Lugal Ki En esetében is hasonlóan látványosra és megkapóra sikerült, méghozzá egy bizonyos Mark Cooper jóvoltából, akinek egyébként érdemes szétnézni további munkái között is – elég elvetemült a srác. Az általuk elkövetett, disszonáns, technikásabb deathcore fő felvevő piaca az USA-ban a fiatalságnak jelenleg még agyontetovált, méretes fültágítót is előszeretettel viselő szegmense, akik – talán egyelőre nem tudják, de – öt-tíz éven belül, miután rájöttek, hogy az élet nem egy péntek esti moshpit, a szépészeti ipar elsődleges haszonforrása lesznek a fülrekonstrukciós és lézeres tetkóeltávolítási műtétek armadájával. Anyu szólt előre, de ti nem hallgattatok rá...
A Rings Of Saturn tagjai viszont úgy tűnik, hogy változtattak az eddigi recepten, ami ki tudja, de talán mutat némi összefüggést azzal, hogy kaptak a pofájukba elég rendesen az internet névtelen népétől az utóbbi években, miután sokan vélt vagy valós indokkal azt találták mondani, hogy képtelenek a lemezen hallható minőségben előadni a saját zenéjüket. (A gitáros Lucas Mann - aki mostanra az egyetlen eredeti tag - el is kezdett playthrough videókat feltölteni a Youtubera, amivel bizonygatni próbálja a fikázók tévedését). Így vagy úgy, de a Lugal Ki En dalaiban kevésbé hajtanak arra, hogy a lemez teljes hosszában 10 másodpercenként 42 hang szólaljon meg a gitáron, mely révén esetleg a stúdió falain kívül is reprodukálható az album.
Mit is jelent ez? Egy részről fejlődést, más részről visszalépést. Előbbit azért, mert letisztultabbak a struktúrák, változatosabbak a dalok, nagyobb hangsúlyt kapnak azok a részek, amik megérdemlik és szélesebb skálán mozognak az ötletek. Utóbbit meg azért, mert a veszedelem tekerések és kidolgozottabb ötletek közötti réseket rengeteg esetben tucat-breakdownokkal foltozták be, amelyeknek itt-ott ugyan van valós zenei/ritmikai/hangulati funkciójuk, az adódó alkalmak többségében viszont sajnos szegényes, dögunalmas időhúzások.
Ámde, amikor ráéreznek a lényegre, akkor tényleg el tud akadni a szavam, mert olyan szinten képesek megteremteni egyfajta rideg, bizarr, futurisztikus légkört, ahogyan csak elég kevesen a műfajcsoportban (lásd tech-death vonalon pl: The Faceless - Planetary Duality ill. Decrepit Birth - Polarity). Imádják használni a kevésbé konvencionális skálákat tremolokaros és vibrato-effektes modulálással, amitől nem egyszer sejlik fel a 80-as évek betegebb sci-fi filmjeinek, de főleg rajzfilmjeinek zenei aláfestése. Önkéntelenül is eszembe jut a Vissza a jövőbe azon jelenete, amiben Marty a Johnny B. Goode-ot játszva totál ledöbbent arcok látványával szembesül, akik-köpni nyelni nem tudnak a hallottaktól. A Rings Of Saturnt szerintem lendületből vitték volna máglyára vagy CIA-laborba.
A lemez közepén helyet kapott Natural Selection és Godless Times messze a legerősebb dalok: egyrészt totálisan átjön a bizarr légkör, másrészt érezni, hogy tartanak valahonnan valahová a dalok és funkcióval bírnak az egymás után pakolászott részek - még a breakdownok is. Minden nótában felvillan valami kimondottan zseniális ötlet, amitől kapkodom az államat, csak aztán túl sokszor sikerül az összképet szétbarmolni valamiféle tök indokolatlan hülyéskedéssel. A Senseless Massacreről, a Desolate Paradiseról, az Unsymphatetic Intellectről és az instrumentális The Heavens Have Fallenről mondható még el, hogy jóval több az erős pillanata, mint a gyenge, a lemezt záró Suicide Silence feldolgozásnak (No Pity For A Coward) ellenben annyira nincs semmi értelme, hogy kérdés nélkül vágnám kukába.
A Rings Of Saturn harmadik lemezén egy, a műfaji átlagon lényegesen túlmutató produkcióval állunk szemben, aminek hibái ellenére is bőven megvannak a maga megkapó, szürreális pillanatai - más kérdés, hogy az album elkészítése közben vért izzadhatott a stúdiós arc, mire kieditált minden sávot. Emellett viszont az is meggyőződésem, hogy élőben a dobos láb- és pergőtrigger, a két gitáros meg kompresszorok nélkül teljesen esélytelen bármi hasonlót felmutatni estéről-estére, mint ami a rögzített formátumon történik. Ez mondjuk közel sem egyedi eset mostanság...
