Abban mindenki egyetért szerintem, hogy az Enter Shikari valami eszméletlenül király élőben! Olyat tudnak a srácok, amit marha sokan irigyelnek, észvesztően aktívak, energikusak és az száz százalék, hogy emlékezetes marad a srácok produkciója, ha látod őket élőben. Azért emellett meg kell említeni, hogy a stúdióban sem bénáznak a srácok, a 2012-es A Flash Flood Of Colours egy zseniális album volt, de vajon mi változott az elmúlt három évben. Miben mások a brit gyerekek most, mint akkor. Erre a kérdésemre adott választ az új albumuk a The Mindsweep.

Hogyan is foghatsz neki egy ilyen albumnak? Mp3 bekapcsol füledbe be a zene, és irány császkálni csak úgy céltalanul. Tévedtem....Bevallom, én arra számítottam, hogy valami hasonló album lesz, mint az előző 2012-es, de tévedtem. A Mindsweep nagyon különbözik elődjétől. Na, nem kell kétségbeesni, nem rossz, de azért számomra messze elmarad az előző albumtól. Hangzásával semmi gond nincsen még mindig energikusak a dalok, és még mindig leviszik a fejedet, ahogy megszólalnak. Elektronikában sincs hiány, sőt mondhatom, hogy most még többet használtak a srácok, mint anno. Kíváncsi vagyok viszont, hogy ezeket tudják-e élőben is olyan szinten hozni, mint az albumon. Ugye a régebbi albumokon az volt a probléma, hogy marha jól szóltak az elektronikus kütyük csak a srácok élőben nem tudták azokat megszólaltatni úgy, ahogy kellene. Ehhez képest volt hatalmas változás a Flash Flood, ahol már figyeltek arra is, hogy élőben se legyen probléma a dalokkal.

A 2015-ös év a Shikari számára szerintem valamilyen szinten a lenyugvást jelenti. Illetve már a srácok nem olyan haragosak, agresszívak, mint régen. Persze a nyitó The Appeal & The Mindsweep I rácáfol, mert Rou ordít, ahogy a torkán kifér, de az album nagyobb részére a dallamok érvényesek. Rou sokkal többet énekel, sokkal dallamosabban, mint bármikor azelőtt. Ami külön bejött, hogy ezek a prédikálós magyarázós részek még mindig vissza jönnek a dalaikban, mint a Myopia-ban. Az album maga amúgy, ha jól számoltam a háromnegyed óra környékén mozog, ami ebből a fajta vad, technikásabb zenéből szerintem bőségesen elég. Igazából nem áll a zenekarnak rosszul, hogy több a dallam.

Tényleg nem hagyták, hogy elvesszenek az ordibálós részek, van belőle szinte minden dalban egy pici, de mégsem azt érzi az ember hangsúlyosabbnak. Viszont, van egy eléggé komoly probléma az egész lemezzel kapcsolatban. Az előző albummal kapcsolatban mi ugrik be mindenkinek? Sssnakpit, ..Meltdown, Arguing With Thermometers. Itt viszont egy olyan kiemelkedő dalt sem találtam, amire így X-edik hallgatás után is azt mondanám, hogy na ez marha jó. Míg emlékszem az Arguing-ra olyan durván felkaptam a fejem, hogy még a sapka is le esett róla. Csak néztünk anno, hogy mi ez? Aztarohadt mennyire királyság. Pedig a banda minden albumán volt legalább egy olyan dal, amire azt mondtad, hogy wow!!! Common Dreads-en ott volt Zzzonked, vagy a No Sleep Tonight, Havoc A. A Take To The Skies-on pedig a Sorry You're Not a Winner,Mothership, Anything Can Happen in the Next Half Hour...   Na, pont erről beszélek, hogy a Mindsweep-en nincs ilyen, amit eszméletlenül sajnálunk, mert ennél többet vártunk. 

Mondhatjuk, hogy a zenekar biztosra ment. A jól bevált receptet használta, ami sikeres volt, de most mégis kihagytak valami összetevőt, amitől az egész olyan különleges lehetne. Olyan ez tipikusan, mint a húsleves, ami marha finom, de egy csipetnyi só még mindig hiányzik belőle. Megeszed, ízlik is, de mégsem az amitől nyomban hanyatt vágod magad,és azt mondod, hogy jöhet még egy tányérral.  Béke, Szeretet, Metal!