Nagyon jól kezdődik ez az év: januárban Megadeth, februárban Anthrax, márciusban Metal Church lemez. És ez csak az első három hónap! Leginkább a Megadeth lemezt vártam, mivel a másik két zenekar esetében nagyjából előre elkönyvelhető a minőségi végeredmény, addig a Megadeth tagcserével és beugró dobossal futott neki a 15. lemez készítésének miután Chris Broderick és Shawn Drover egyszerre léptek le a Megadethből (és szinte azonnal zenekart is alapítottak Act Of Defiance néven), a Rust in Peace-éra felállásának újraélesztése elvetélt próbálkozás volt és a Super Collider után sok jóra nem számítottam...

De szerencsére Dave Mustaine olyan felállást hozott össze, amire nem lehet panasz. A brazil gitárvirtuóz Kiko Loureiro (Angra), valamint Chris Adler dobos (Lamb Of God) került a távozó zenészek helyére és biztosan nekik
is köszönhető, hogy a csapat régen hangzott ennyire szigorúan. Elmúltak azok az meglepő zenei közjátékok és a rádió rock, amivel a Super Collideren borzolták a rajongók idegeit, helyettük van súlyos és fenyegető thrash a Peace Sells és a So Far, So Good stílusában, persze nem olyan nyersen, de nyugodtan odatehetjük a két korai lemez mellé a Dystopiát.

"Soha többet nem írok rádiós dalt."
(Dave Mustaine 2015)

Szerencsére tartotta magát az ígéretéhez: szállította az agresszívebb hangzást, és olyan lírai elemeket is, ahogyan a zenekar a klasszikus műveiben használta azokat. A lemez Mustaine rögeszméi a politika és összeesküvés elméletek körül forog és hozza össze az egészet egy dühös konceptalbummá a jövőről. A politikai töltetű, cinikus dalszövegek középpontjában a változó világ áll amelyben uralkodnak az összeesküvések és csak a keserűség maradt egy disztópikus társadalomban a bizonytalan jövő előtt álló emberiség számára.

Már a megjelenése előtt kiszivárogtatott dalok is óvatos optimizmussal töltöttek el, de a teljes lemezt hallva úgy érzem ez egy klasszikus lemez és a Dystopia a leghatározottabban thrash metal album. A nyitó The Threat Is Real nem vesztegeti az időt, ez a klasszikus Megadeth és ez csak egyre jobb lesz! A vágtató Maiden-típusú címadó dal és a Fatal Illusion a régi iskolát viszik tovább az albumon és ebben Ellefson mester is hangsúlyosabb szerepet kap, amit meg is hálál. A komor Bullet To The Brain lassan felépülő dal, hirtelen válik agresszívvé. Majd kb. innentől jön a lemez "második fele", ami sajnos leül egy kicsit, így nem annyira kerek album lesz a végeredmény, mint mondjuk a Youthanasia volt.

A dallamos Poisonous Shadows egyik leghosszabb szám az albumon a végén Loureiro zongorajátékával, a kemény Post American World a maga fülbemászó refrénjével emlékeztet a Symphony of Destructionra, az erőteljes Lying In State, (amelynek azért ott a helye a legjobb Megadeth riffek között), az instrumentális Conquer Or Die, egy rocknóta a The Emperor az egyetlen dal, ami a slágeres időszakot eleveníti fel, és végül a záró Foreign Policy, amely egy Fear feldolgozás egyenesen a "So, Far.." albumon is lehetne.

Az új felállás újjáélesztette a zenekart, a gitárszólók uralják a lemezt az elejétől a végéig, Mustaine és Loureiro nagyon jól kiegészítik egymást, és nem feltétlenül jobbak, de legalább olyan jók együtt, mint a Broderick-Mustaine páros. Adler a doboknál egy teljesen új dimenziót hoz, és ugyan a dobokat egy kis sterilitás jellemzi, de sziklaszilárd alapot biztosít és olyan intenzitással üt, ami mostanában nem túl gyakran volt hallható a Megadeth lemezeken és szerencsére nem "dobolja szét" a számokat. Cserébe az előtérben egy nagy adag gitár van és több pezsgés, ráadásul Mustaine maga soha nem szólt még ilyen jól.

A Dystopia nem nélkülözi persze a hibákat sem és szinte már hallom az ellendrukkereket akik a '86-os lemez újrahasznosítását fogják emlegetni. Van néhány ismerős hang itt-ott, amely ok lehet panaszra, néhány riff és lírai szerkezet, amelyek a klasszikus anyagok kis származékai, de kit érdekel? Megírták az elmúlt 15 év legerősebb Megadeth lemezét. A meglehetősen felejthető utolsó album után itt az ideje, hogy a rajongók megünnepeljék azt, hogy a Megadeth történetében egy új fejezet kezdődik. (4/5)