Új Annihilator lemez - új felállás. Az Annihilator több mint három évtizede van a színtéren és követni sem tudom a felállásban bekövetkezett folyamatos változásokat, de az Annihilator mindig is egy ember ambíciójának megtestesülése volt: Jeff Waters gitárosé, aki az évtizedek során a zenekar egyedüli biztos pontja maradt és töretlenül kitartott a legrosszabb időkben is. Ennek a kitartásnak a bizonyítéka, hogy a most megjelent For The Demented a 16. albuma a zenekarnak.
Legutóbbi három lemezük fokozatosan felfelé haladt a minőségben és miután Waters bebizonyította, hogy remekül helytáll az énekesi poszton, ismét kettős feladatot lát el gitárosként és énekesként. De most átengedett néhány feladatot Rich Hinks basszusgitárosnak aki 2015 óta játszik a zenekarban, zenét írt és társproducer is volt.
Bár a For the Demented nem konceptalbum, de összekapcsolódik egy átfogó pszichoanalitikus témával. Waters szerint "Az emberi elme az átfogó témája a függőséggel, viselkedési rendellenességekkel, őrültséggel és más problémákkal foglalkozó számokkal". Az Annihilator nem vesztegeti az időt, hogy némi introval vagy felvezetéssel kezdje az albumot, egyenesen 80-as évekbeli, sodró tempójú gyors és agresszív thrash metal a nyitás: a Twisted Lobotomy indítja a lemezt. Ez tipikus Annihilator, amely a zenekar korai lemezit idézi fel, a régi iskola szerinti riffjével és gitárjaival az album egyik legerősebb dala. A gitárok nagyszerűen szólnak, és a sebesség miatt is biztosan a rajongók kedvence lesz a koncerteken! A One To Kill tempót vált és a kórusa nagyon könnyen megjegyezhető. Waters sokat dolgozott az éneken, ennek legjobb bizonyítéka egy sajátos rockballada, a Pieces of You morbid dalszöveggel. A hat perces dal nem is olyan hosszú, és inkább rövidnek érezteti magát mert végig érdekes marad.
Nagyon tetszett, a lüktető The Demon You Know ami újabb középtempós dal, egy fülbemászó riff és a basszusgitár teszi emlékezetessé-fülbemászó de súlyos. A következő dal, ami megragadta a figyelmemet a The Way volt, ami az Annihilator új arcát mutatja be, mert alig van benne modern vagy 80-as évekbeli thrash hang, inkább punk rock. A Dark egy furcsa, kétperces instrumentális szám. Lehet, hogy jobb lett volna nyitásként, mint a Twisted Lobotomy. A Dark csak átvezetés a Not All There-hez amely összességében kiváló, de a funky basszus végén elég furcsán hat. A Twisted Lobotomy, a Phantom Asylum és az Altering The Altar thrash-orientált számok, tipikus Annihilator darabok amelyek gyakran emlékeztetnek a korábbi időkre és még több Annihilator-nosztalgiát idéznek, a Pieces Of You Waters egyik legjobb balladája, a The Demented egyike az Annihilator fülbemászó heavy metal számainak amely koncertkedvenc is lehet.
Az Annihilatornak valóban sikerült visszahoznia az első pár album dicsőségét? A régi albumok szellemét sikerült megidézni bizonyos fokig, de a hangot nem. Az első két albumot próbálták felidézni, de ahelyett, hogy visszatérnének a gyökerekhez, mintha újra felhasználnák a hasonló riffeket és ugyanazokat a témákat írnák le. Az Annihilatornak valami kísérletre és frissre van szüksége ahhoz, hogy újra feltalálja önmagát és megtartsák a zenekart a helyes úton.
De az Annihilator zenekarvezetője mindig is nyitott volt a vitára az albumai minőségéről, és néha csak néhány hónappal a kiadás után elismerni, hogy egy adott irány nem mutatkozott meg úgy, ahogy kellett volna. Nem ez minden idők legjobb Annihilator lemeze, kicsit eklektikus, tele van nagyszerű pillanatokkal, van ami jó minőségű,de ezek messze elmaradnak a korábbi nagy korszakoktól, amelyeket a zenekar olyan albumai fémjeleznek, amelyeket ma már klasszikusként tartunk számon. És vannak olyan dalok is a CD-n amelyek nagy valószínűséggel nem lesznek túl jók élőben. Van egy kis kikacsintás egy-két punkos, rock ’n’ rollos dallal a műfaj kereteiből, ám a banda klasszikus lemezeinek hangulatát is felidézi. A Suicide Society-val ellentétben, bár kicsit kísérletezett az énekével, itt Jeff lényegében úgy énekel. mint a King of the Kill és a Refresh The Demon lemezeken, de bármi is legyen a véleménye a Waters énekstílusáról a hallgatónak, mindig megtalálja a módját, hogy elkapjon egy fülbemászó kórust vagy dallamot, már a Suicide Society is elég meggyőző volt és most a For The Demented után már nehéz elképzelni egy másik énekest Annihilator élén.
A For The Demented azonban sajnos nem dicsőséges visszatérés. Jeff Waters kifejezett szándéka, hogy megragadja a korai albumok hangulatát, és ebben sokat segítene ha úgy döntene, hogy egy igazi zenekart hoz létre az egyszemélyes projektből és talán az első lépés ezen az úton Rich Hinks basszusgitáros bevonása a dalszerzésbe és az, hogy három tehetséges fiatal zenészt veszi körül. Így a zenekar lassan visszanyerheti azt az eredeti Annihilator érzést, amely már megidézi az Alice in Hell vagy Never Neverland lemezeket, de ez az album egy olyan zenekar 16. lemeze, amely nem kíván pihenni a babérjain és a modern thrash mozgalom főbb szereplői között akar maradni.
3.5/5
