A Necrophobic nem turnézik sokat, főleg fesztiválokon lehet velük csak találkozni. Ennek ellenére nyáron mégis lenéznek az A38-ra egy buli erejéig, a Sin Of Kain és az 1914 társaságában. Az ezzel kapcsolatos információkat bővebben ITT olvashatjátok. A közelgő black/death mise miatt a Necrophobic gitárosával, Sebastian Ramstedttel beszélgettem az új lemezről, a Mark Of The Necrogramról, turnézási és piázási szokásokról, de még az Iron Maiden is szóba került.

Hálás vagyok, hogy találtál időt, arra hogy válaszolj a kérdéseimre. Előző évben megjelent a nyolcadik lemezetek, a Mark Of The Necrogram és az extrém metal fanatikusok a Necrophobic megújulásaként és egyfajta visszatéréseként értékelik a lemezt. Én is biztos vagyok abban, hogy pozitív változások a bandán belül nagyban hozzájárultak a sikerhez. Ugyanezt érzed, mint én? Milyen a hangulat jelenleg a bandában?

Sebastian: Igen, úgy gondolom teljesen igazad van. Számomra a kilépés a bandából és a régi szokások elhagyása igen csak szükséges volt. Megújult erővel és új ötletekkel tértem vissza. A rajongók támogatása fantasztikus volt és emiatt keményebben is tudtunk dolgozni. Egy stabil lábakon álló banda vagyunk most. A hangulat sose volt ilyen jó és félretettük a régi viszályokat.

A magyar fanok hálásak, hogy egy exkluzív klub bulit nyomtok az A38-on. Egy interjúban Joakim [dobos] úgy nyilatkozott, hogy a zenekar a kisebb turnékat és a fesztivál fellépéseket preferálja, mert ez jobban passzol a magánéletükhöz. Ez változik a jövőben? Hogy látod a pörgős tavalyi év után? Van valami extra története a Budapesti látogatásotoknak?

Sebastian: Nem igazán éri meg hétközben turnézni. Túl sok banda fordul meg, de kevesen kapják fel a fejüket ilyen bulikra. Úgy gondolom érdemesebb hétvégi koncertekre és fesztiválokra koncentrálni. Elég ritkán csinálunk amúgy headliner bulikat. Kivéve, ha nagyon érdekes helyen van. Számomra Oroszország és Kelet-Európa szent föld. Teljes mértékben odavagyok olyan bandákért, mint például a Pokolgép, Turbo, Kat, Ossian, Tublatanka, Törr, Citron és még tudnám sorolni. Nagyon különleges dolog számomra, ha keletre utazom és óriási megtiszteltetéssel állok az ottani színpadokra.

Még az új album is a régi gitárosotokkal lett felvéve, mixelve és ő a producere is. Zökkenőmentesek voltak a munkálatok, miután végül is megvált tőle a banda, mint gitáros? Milyen volt vele a közös munka?

Sebastian: Johan most nem lennénk itt. A többiek úgy gondolták ez egy fontos döntés a banda jövőjével kapcsolatban. Aggódtam, hogy rossz hangulat lesz a stúdióban, de igazából rendben ment minden. Könnyű volt együtt dolgozni és hogy ez lehetséges volt, annak nagyon örültem. Az album fele annyira se szólna jól, ha nem Frederik keveri.

Ugorjunk kicsit vissza az időben a Pesta EP-hez, amin egy ősöreg dalt is újra felvettetek. Miért a Slow Asphyxiation-t választották? Úgy értem van egy rakat fasza demo szám, mint a Realm Of Terror vagy a Retaliation. Terveztek ezekhez is újra hozzányúlni?

Sebastian: Ez nagyon régre nyúl vissza. Ez az első szám az első demo-ról és anno ezt David Parland [alapító gitáros, elhunyt] játszotta fel, így ez egyfajta megemlékezés is felé. Mindig imádtam ezt a dalt. Időtlen Necrophobic klasszikus és úgy éreztem tökéletes választás, hiszen a legrégebbi, de egyben a legújabb szám is. Úgy gondolom, nagyon jól sült el a dolog, de nem fogunk több régi anyagot újravenni. Vagy legalább is én úgy vélem.

Tudom, hogy a zenekarnevetek egy Slayer nótacímből eredeztethető. Milyen egyéb nagy bandákat tartasz fontosnak, amik akár a zenétekre is hatással voltak?

Sebastian: Igen, ha engem kérdezel nem a legjobb bandanév, de a többiek menőnek találták, amikor még tinik voltak. Venom, Bathory, Accept, Iron Maiden, Celtic Frost, Possessed – ezek mind óriási hatások. A NWOBHM, mint műfaj, ami miatt megalakultunk. Metal rajongók vagyunk. Még mindig gyűjtjük a hanghordozókat és koncertekre is járunk. Elsősorban egy elkötelezett metalarc vagyok, a gitáros része a dolognak csak így alakult.

A Necrophobic egy első generációs zenekar Skandináviában, akkor alakult amikor minden extrémebb hangzást death metal-nak tituláltak. Összességében azt mondhatjuk, hogy a zenekar black-el fűszerezett death metal. Az elején még a death metal felé billent a mérleg, de később egyensúlyba került a black-el Mit gondolsz e két fő elem egyensúlyáról a zenétekben?

Sebastian: Én black metalt írok és a Necrophobic-ot egy black metal zenekarnak tartom. De ahogy mondod, minden extrém anno death metal volt. Még a Bathory is. Mi igazából csak nem akartunk a címkézésünkön változtatni, mint a Darkthrone például. Sokszor blackened death metalnak hívjuk magunkat, hogy ne zavarjuk össze az embereket. Úgy gondolom, hogy death metal alapokon nyugszik a zenénk, black metal atmoszférával a tetején. De ha azt mondanám, hogy black metalt játszunk, senki nem ellenkezne.

A Necrogram mindig is a “márkajeletek” volt, emlékszel, hogy alakult ez ki anno, mint a zenekar szimbóluma? Mi volt a jelentése régen és most?

Sebastian: Igen, Urban Skytt (Nasum, Regurgitate) munkája. Először csak egy másik fajta pentagram volt, de az évek alatt egy igen fontos szimbólummá nőtte ki magát. Az alakulásunk óta a végsőkig velünk van és lesz - arra emlékeztet, hogy soha ne távolodjunk el a gyökereinktől és tiszteljük David Parland munkásságát és a kezdeteket. Ezt megújult erővel próbáljuk visszaadni újra és újra. Egy tiszteletadás a sötétségnek és a fekete szív szabadságának.

Láttam a bulitokat a Dark Easter Metal Meeting fesztiválon és talán két Nifelheim hátfelvarrót is kiszúrtam rajtatok. Johan [másik gitáros] és te játszottál a bandában, gondolom barátok vagytok azokkal az őrültekkel. Nagy metal közösség van Svédországban? Erős az összetartás a zenekarok és a tagjaik között?

Sebastian: 2000 és 2012 között voltam a bandában, persze hogy közeli barátok vagyunk. Úgy gondolom mi öreg állatok többnyire ismerjük egymást. Nagyon sok arc volt, nagyon sok zenekarban. A 90-es évek elején volt egy kis versengés egymás között, de ez mára elmúlt. Támogatjuk egymást. A fémnek nem kéne a fémmel harcolnia. Erősnek kellene lennünk és összefogni a világ ellen.

Óriási Maiden fan vagyok és ha jól tudom, akkor Joakim is egy mániákus. Csak a poén kedvéért, melyik a három kedvenc Maiden számod?

Sebastian: Alex [basszer] és én őrült gyűjtők vagyunk. Joakim nem gyűjt már, de egy vérbeli fanatikus. Igazi Maiden fanok nem rangsorolnak számokat. Minden dal a legjobb dal, de mostanában sokat pörög nálam a Virus, az Another Life és a To Tame a Land.

Utoljára egy hülye kérdés piázásról és bulikról, mivel még is csak a rock n roll életstílus része. 15 évvel fiatalabb vagyok nálatok, de néha úgy érzem egyre keményebben hazavág az alkohol másnap. Anno semmi extra nem volt. Ez csak rosszabb lesz? Hogy bírjátok a kemény piálásokat és a másnapokat turnézás közben? Megváltoztak a szokások az idő előrehaladtával? (Már ha megváltoztak…)

Sebastian: Egyáltalán nem hülye kérdés. 3 és fél éve teljesen józan vagyok. Úgy éreztem lelassít és rombolja a kreativitásom a szesz. Ha még piálnék lehet a Mark Of The Necrogram nem lát napvilágot. Johan és Alex néha isznak csak. Az énekesünk és Jaokim szeret azért pár sört legurítani. A másnaposság turnézás közben soha nem volt igazán probléma. Simán tudsz turnézni végig benyomva. Soha nem józanodsz ki. De már elmúltunk 40 évesek és figyelnünk kell az életstílusunkra, ha úgy akarunk játszani, mint amikor 20-as éveiket tapostuk. Számomra ez egy könnyű döntés volt. Feladtam az alkoholt a metalért. Több embernek kéne.

Köszönöm, hogy időt szántál rám és a kérdésekre. Kívánom, hogy ez a kreatív energia és a megújult erőtök még sok évig veletek maradjon. Találkozunk a hajón, még az is lehet, hogy megiszunk egy sört! Legjobbakat!

Sebastian: Neked is és Hail Satan!