A német thrash metalról mindenkinek a Kreator, Destruction, Sodom trió ugrik be, lábjegyzetként megemlítve a Tankardot is. A négy csapat neve azonban a 80-as évekbeli hőskorban is csak az első vonalat fedte le, a sereghajtók tömegében is akadtak jópáran, akik ma újra aktívak (Assassin, Accuser, Darkness, Necronomicon, Paradox, stb.). A hitelességet most hagyjuk!
Német thrash szempontjából a mélypont kb. 1993 és 2007 közé tehető, mely időszak alatt a fentiek többsége elvérzett, vagy hátat fordított a műfajnak, a Sodom, illetve a Tankard pedig egy ligával hátrébb került. Germán földön azonban ebben az időszakban is bukkantak fel olyan első lemezes csapatok, akik hullámlovaglással végképp nem voltak vádolhatók; épp ellenkezőleg, meggyőződésből kezdték nyomni ezt a fajta zsigerből jövő muzsikát. Desaster, Fatal Embrace, Bitterness, Witchburner, Nocturnal, Hellish Crossfire, hogy csak néhány példát említsek. Ebbe a sorba illeszthető a 2006-os alapítású Saar-vidéki Witching Hour is, akik végül a debütáló Evile és Bonded By Blood lemezekkel felvert hullámot követően, 2009-ben jelentették meg bemutatkozó korongjukat.
Azóta két további nagylemez készült, az utóbbi három éve jelent meg. A három korong mellett a Witching Hour diszkográfiájában két demo, egy EP és egy megosztott kiadvány is szerepel. A hat dalos Where Pale Winds Take Them High… egy 2014-es keltezésű kiadvány volt, az EP-ként jegyzett anyag akkor vinylen és digitális formában jelent meg. A kislemez CD-s újrakiadásával a Sun & Moon Records folytatja értékmentő tevékenységét, ugyanis az erdélyi kiadó most összegereblyézte a németek által „elszórt” további felvételeket is.
A CD a címadó anyaggal indít, majd afféle bónuszként további tizenegy tétel sorakozik a gyűjteményen. Következnek az Arrival Of The Dark Throne demo szerzeményei, majd a műsor a Division Speeddel közös megosztott anyag három tételével folytatódik (két saját dal, illetve Lemmy-ék Vasökölje), végül pedig három további feldolgozás zárja a sort. Az átdolgozott csapatok nevei, így a Motörhead, a Sarcofago, a Goatlord és (az igazán korai) Slayer zenekarok jól ki is jelölik azt a territóriumot, ahol a németek mozgolódnak.
A Witching Hour azt a feketébe öltöztetett, szegecsekkel kivert, töltényöves thrash metalt tolja, ahol zsigerből megy a muzsikálás, a pontosság és a kifinomultság pedig nem számítanak erénynek. Egyértelmű, hogy az újrakiadás alapjául szolgáló EP dalai a leginkább kidolgozott szerzemények a korongon. A srácok esetében az origo a Show No Mercy korszakos Slayer lehetett, de a Witching Hour kapcsán érdemes felemlegetni az első lemez előtt álló Possessedet, valamint a germán alap trió demos korszakát is.
Jan Hirtzék az ezen alakulatok által kiásott lövészárkokból előtörve vezetik rohamaikat. Sascha Bastian hasonlóan csapkodja a dobokat, mint Witchhunter vagy Stefan Hüskens (ex-Desaster) tették azt fénykorukban. Marco Justinger bőgője az egyszerű riffek mögött úgy csattog -valahol a háttérbe száműzve -, ahogy a nagyok hangszerei tették a dolgukat 1984 körül.
Ha azon siránkozol, hogy thrash metalban már nincs új a nap alatt, tovább kesereghetsz, ha viszont nem vágysz többre egy zsigeri csapástól, a Witching Hour gyűjteményes anyagában megbízható társra fogsz lelni! Mivel a kollekció esetében közel egy évtizedes, vagy attól is régebbi nótákról van szó, így a pontozásnak most nem látom értelmét. Meg kell jegyezzem, hogy a kiadvány külleme az erdélyi kiadótól megszokott nívón mozog, minden anyagról megkapjuk a szükséges háttérinfókat, borítókkal, aktuális felállásokkal együtt, illetve belemélyedhetünk az EP dalszövegeibe is. Színvonalas, alapos munka; elő a felvarrókkal díszített farmermellényekkel!
