Az annak idején Bősárkányból indult minifeszt, a Hell Vill Fesztivál szépen kinőtte magát az évek alatt. 2023-ban Csornán már TIZENNYOLCADIK alkalommal rendezik meg az egészen egyedi felhozatallal büszkélkedő happeninget. Ennek kapcsán beszélgettünk Miareczki Grétával  és Németh Attilával alias Somával a fesztivál szervezőivel.

RS: Szevasztok! Hányadik Hell Vill ez, amit most szerveztek?
Soma: Idén lesz 18. alkalommal megrendezve a Hell Vill, így mondhatom, hogy szépen lassan nagykorúvá cseperedett.

Gréta: Való igaz, Soma már a 18-at rúgja, mint főszervező és mint büszke nagykorú fesztiválgyermek édesapa, én pedig nagyjából a 8. évet nyomom vele, továbbá a NEMPOPUNDERGROUND-dal együttműködve ez lesz az első. 

RS: Én viszonylag keveset tudok rólatok. Ha pár szóban kellene bemutatnotok a fesztivált?
Soma: Teljesen magától értetődő, így, hogy ennyi kiváló zenekar van itthon, a fő csapásvonalat a hazai zenekarok képzik. Ettől függetlenül fellépett már nálunk lengyel, szlovák, orosz, amerikai, német, stb stb... zenekar is. Röviden és tömören a Hell Vill rendezvény szervezői non-profit alapon, a fenntartható fejlődést és a kulturális sokszínűséget szem előtt tartva biztosítanak életteret a nem széles körben támogatott zenei és kulturális irányzatoknak.

Gréta: Túl sok, túl jó magyar (underground) zenekar van, számomra tök egyértelmű, hogy honnan kell merítenünk, ráadásul mi is innen jöttünk  

S: Minden évben más helyszínen vagytok?
Soma: Nem feltétlenül, csak ha szükségszerű. Mivel nem popzenei rendezvény ezért 0 haszonnal működik, így nagyjából senki nem akarja a saját „nyakába venni” ezt a mókavonatot. Csak mi vagyunk azok, akik töretlenül csináljuk ennyi év után is. 

RS: Idén miért pont Csornára esett a választás?
Soma: Korábban a Csornai Thermal Camping területén volt a Veréb fesztivál, ez egyébként egy évben indult a Hell Vill-el, de ők már évek óta nem használják a helyszínt. A feleségem dobta be az ötlet dobozba, hogy „mi lenne ha?”. A csapat rábólintott, majd egy rövid bemutatás után a csornai önkormányzat is. 

RS: Amikor nincsenek koncertek az emberek mivel tudják elfoglalni magukat nálatok?
Gréta: Amennyiben a terveink és a valóság metszete tökéletesen találkozik, a dédelgetett programjaink között megtalálható lesz tombola, kvíz, csapatversenyek - gondolok itt mondjuk a jól bevált sörpongra ugyebár, kerekasztal beszélgetések, kreatív megmozdulások, illetve a szervezői brigád indítványozott egy fröccsszökőkutat és a sxe arcoknak limonádészökőkutat  

RS: Ahogy néztem minden évben más lesz a fesztivál “tematikája” Először is, honnan jött az ötlet, hogy legyen tematika?
Soma: Tematika nélkül nem lehet megkülönböztetni a dolgokat. Nem csak a fesztiválokat, hanem semmit sem. Nem vagyok marketing szakember (Gépészmérnök vagyok), de a közönség számára valahogyan megfoghatóvá, visszaemlékezhetővé kell tenni a rendezvényeket. A számokra nem fogunk emlékezni, hogy hányadik feszt volt, az évszámok is egyre homályosabbak... viszont az éppen aktuális évi grafika sokkal jobban megmarad.

Gréta: én sohasem kerestem ebben a nagy megfejtést, inkább tudatallat jöttek ezek ihletek, akár nekünk, akár a számunkra kedves művészeknek, akikkel közösen végül meg is valósítottuk ezeket és akarva-akaratlanul mindig jól sültek el - de visszanézve, teljes mértékben igazat adok Somának az évszámok vs. grafikák tekintetében. 

RS: Tavaly a dinók, idén a tenger. Miért pont a polip?
Soma: Tavaly a szomszédban lévő dinó park volt az inspiráció. Idén pedig a már régóta meglévő kalóz vonulat miatt lett a tenger a tematika. Egyébként, hogy „miért Polip”, az egy jó kérdés. Valójában úgy gondolom, nekünk nem feltétlenül kellenek okok, ahhoz, hogy valami úgy történjen, ahogy. Egyszerűen így egyeztünk meg Erussal (Tóth Erika), aki a grafikát készítette nekünk. 

RS: Azt tudtátok, hogy a Mastodon zenekar szerint, a polipoknak nincsenek barátai?
Soma: Nem tudtam, de egyre jobban tudok azonosulni ezzel az állattal. 

Gréta: A Mastodon szinte bármi tesz, én abban hinni tudok, de remélem, hogy ők is tudják, hogy hogyha más nem is, de a polipoknak legalább van nyolc italnyi lába, és az is valami… 

RS: Mi alapján kerül be hozzátok egy zenekar?
Soma: van akit mi keresünk meg, van aki minket keres meg, van aki last minute csatlakozik, mindenféle és -fajta módon kerül be hozzánk zenekar, amit csak el tudsz képzelni.

Gréta: Ez így van, van, aki az előző évek szórásából visszaköszön, van, akit újoncként mi hívunk és rengetegen jelentkeznek is - ezután a most már a többek között NemPopUnderground-dal kibővült stáb közös megegyezése, hogy kivel hogyan tovább, melyik rendezvényünkkel lehetne kompatibilisebb az adott banda. Én ezt már többször hangoztattam, hogy a fesztivál szervezés számomra legkedvesebb pontja egy-egy új formáció beemelése a Hell Vill-re. 

RS: Milyen pluszt ad a HellVill, mint más fesztiválok?
Soma: Ez egy exkluzív fesztivál, ami annak a szűk rétegnek szól, aki képes értékelni az ilyen irányú tevékenységeket, illetve ilyen irányú zenét. A mi elismerésünk a zenekaroknak az, hogy meghívjuk őket, a Közönség elismerése a megjelenésével az, hogy tetszik neki amit csinálunk. Ez mindennél fontosabb, ezt kijelenthetem, mint zenekartag és mint koncertszervező,   

RS: Lehet, hogy unalmas kérdés, de mennyi melóval jár ezt a pár napot leszervezeni?
Soma: A 18. Hell Vill 18 év melója. Nekem. Egy folyamatos gondolat, egy folyamatos tevékenység, éveken átível és egybeér a hétköznapjaimmal, a munkámmal, a családommal. Minden csapattagnak a saját szabad idejéből ad ehhez a rendezvényhez. A tavalyi rendezvény után 1 hónapig engedtem meg magamnak, hogy ne foglalkozzak a következő évi rendezvénnyel.  

Gréta: Igazából ahogy véget az előző, elkezdődnek a következő munkálatai - egy időben rendszerint megfogalmazódott bennünk, hogy na jó, ez lesz az utolsó, de amint lement az utolsó zenekar utolsó akkordja és kibontottuk az első ünneplő italunkat Somával, mindig elhangzott, hogy “hát, összességében, ez igen jó volt, jövőre még egy?”. Így az előző hibákból próbálunk okulni és fejlődni, úgyhogy ez valóban ott kezdődik, ahol az előzőt letettük. 

RS: Mi a legparább a szervezés, a felelősségvállalás szempontjából?
Soma: A pénzezés és a biztonsági felelősség. Folyamatosan pásztáznunk kell az embereket és a lehetséges biztonsági rizikókat. 

RS: Mi a legszebb emlékek az előző fesztről?
Soma: Amikor a katasztrófavédelem jóváhagyta az előzetes munkák és a meglévő dokumentációk alapján a rendezvény elindítását pénteken kora délután.... illetve a nagyszínpad előtti tömeg látványa... Illetve a Holi Koncert a kis színpadnál.

Gréta: esküszöm nehéz lenne választani. De valóban, az első hangok felcsendülése az különleges élmény marad, a nappali +60 fokkal és az éjszakai -20 fokkal együtt :D Továbbá külön kiemelném az elsőre tájidegennek tűnő Quixotic afterpartit, ami akkorát vitt a pankon meg a hácén nevelkedett ifjaknak, hogy szép volt nézni. 

RS: Idén kinek a fellépését várjátok a legjobban, már ha van személyes kedvenc.
Soma: Erre akkor tudok válaszolni, hogy ha kész lesz a Lineup... Én a Kész Lineupot várom a legjobban. :D

Gréta: ha egyszer nagy leszek és megtanulnék valami isteni csoda adtán zenélni, szeretnék egy Kész Lineup nevű zenekart! Viccet félretéve, nekem mindig az a kedvenc fellépésem, akik az első fesztiválozók és a szemünk előtt bontogatják a szárnyaikat. 

RS: Szerintetek milyen értéket, üzenetet közvetít egy ilyen fesztivál?
Soma: Hogy az álmok hajlamosak megvalósulni, ha elég kitartók vagyunk.

Gréta: Bármennyire is klisés, de: merj kiállni az eszméidért és ezáltal önmagadért - nekem legalábbis ezt tanította ez a jó pár év a Hell Vill égisze alatt. Illetve, hogy bármennyire is maga alatt tud lennie az ember (lánya), a zenében és a közösségben gyógyírt lehet találni - ha ezeket bárki is egy kicsit magáénak érzi, akkor remélem, helyben vagyunk 

RS: Mit vártok az idei fesztiváltól?
Soma: Fogalmam sincs. Talán azt, hogy szervezés tekintetében nyugodtabb, kényelmesebb egyszerűbb, zökkenőmentesebb lesz a rendezvény, mint a korábbi években.

Gréta: őrületet, Tubicumot, világraszóló világ megfejtéseket, és kurva jó koncerteket, tetszőleges sorrendben, a többit meg úgyis megoldjuk. 

RS: Ilyenkor ti mennyire engeditek el magatokat?
Soma: Én végig idegállapotban vagyok.

Gréta: Ez mindig az adott helyzettől, időintervallumtól, feladattól és annak megoldási nehézségétől függ: én abszolút változóan. Akik visszajárók, már láthattak síkidegként fel-alá rohangálva, minden eszközön egyszerre prédikálva és láthattak áhítattal nézve koncertek közben, de akár felszabadulva táncikálva is. 

RS: Na, és mire számíthatunk mi?
Soma: Minőségi kikapcsolódásra, kiváló környezetben és meglepő DIY megoldásokra...is.

Gréta: Én tuti meghívlak titeket egy Tubicumra, kihagyhatatlan élmény.

Az idei Hell Vill Fesztivál programjairól ITT tudtok tájékozódni.