A turisztikailag és vendéglátás szempontjából egyaránt releváns Nagyerdei Víztorony eddig kimaradt az életemből, holott nem egy alkalommal jártam már Debrecenben. Most, az eddigi lakóhelyétől búcsúzó Koroknai “Kori” Árpád ingyenes fellépése kapcsán mint látványosság és mint koncerthelyszín is bemutatkozott előttem – a lehető legpozitívabban.
A különleges vendégként jelen lévő révkomáromi KerecseN helyzete igen sajátos. A Felvidéken vagy Erdélyben már ismert és elismert zenekarnak számít, a belső-magyarországi területen meg hol motoros találkozókon, hol az Ismerős Arcok, a Bikini vagy Bill kapitány vendégeként bukkan fel, az áttörés viszont még várat magára. De talán már nem sokáig: bulik terén lendületben van a csapat, a tavalyi kiadású A háború művészete album sem vesztette aktualitását – játszottak is róla bőségesen –, a cívis városban ráadásul már többször megfordultak korábban. Utóbbi tényt és az eddigi itteni koncertek hozadékát mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy a közönség nem kis része láthatóan miattuk is jött. A műsor elején, úgy hírlik, adódott némi technikai zűr, én azonban valamivel később csatlakoztam be (okkal, hamarosan olvashatjátok is majd!..), ekkorra pedig már szerencsére masingever módon szólt a népzenei hatásokban bővelkedő rock muzsika. A színpadképnek egy második vokalista hölgy szerintem jót tenne még, mindenesetre Farkas Bianka hangulatfelelősként is buzgón tevékenykedett Varga Zsolt énekes-gitáros mellett.
Kori méltóbb módon nem is köszönhetett volna el az otthont adó közegtől, mint egy, az eddigi pályáját összegző programmal. A 90-es években létezett Aberra zenekarról az énekes csak szóban emlékezett meg, és az Omen életművéből is csupán a régről ismert dalok közül szedett elő párat, viszont a többi, valóban fontos állomás nem maradt ki. Különös hangsúlyt kapott a KORI zenekarnév alatt futó szólómunkásság, amely alapból a hősünkre jellemző dallamos, billentyűvel és vokálokkal dúsított, gondolatébresztő szövegekkel társított hard rockként írható le. Ezt irányozta elő a három éve megismert Tegnapután, ennek jegyében íródott a 20-ra lapot (Patkó a seggemen) – hogy csak pár címet említsünk itt –, és a Nagyfi-művek emblematikus nótájának számító Fagyott világot sem volt akármilyen élmény ebben a hangszerelésben hallani. Ugyanakkor a Sámántáncban a málházós riffeké a főszerep, ez voltaképp Omen szerzeményként is megállná a helyét. Egyedül azt sajnálhattuk, hogy a társszerzőként közreműködő Kozma Norbert gitáros betegség miatt távol maradt.
A valóban sokak által várt, kivételes pillanatokat persze a volt zenésztársakkal közös blokk hozta el. Sándor “Günter” József gitárossal feléledt a P. Box debreceni korszaka (jelesül a Pangea album: Szél, Veled múljon el, Ezer év), és rajta kívül a hajdani Szfinx tagság java része is színre lépett. Ez utóbbi epizód csupán a Hé, csináld! és a Vad játszma kettősére korlátozódott, azaz a Húzd! korongról egyetlen nótát sem húztak el a régi cimborák, ám ezt akkor is megérte összehozni. Ráadásul így csak tovább nemesedik a 2017-es Kori & Günter 50 buli emléke… Nyilván volt Soha nem elég (még a legelején), A zöld, a bíbor és a fekete (a finisben), majd a ráadásban Koppány vezér dalával még egyszer felszálltunk a csillagokba, mint az a bizonyos szabad madár, és el is röppent a közel két órás elköszönés – amely, nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem Kori magyarországi zenészi aktivitásának szól. Márpedig arra, akárcsak az ő színpadi egyéniségére, igenis szükség van idehaza.
Az ilyen életmű-koncertek sajátossága, hogy az elhangzott számokat gondolatban időrendi sorrendbe téve szépen kirajzolódik a főhős fejlődése. Nem annyira zenei szempontból közelíteném meg ezt a kérdést, noha az sem mellékes – és már a Szfinx is figyelemre méltó produktumokat tett le az asztalra a 90-es években –, inkább a személyiségfejlődésre gondolok most. Kori esetében is végigkövethettük, hogyan lett a “híres-hírhedt” rock n’rollt 100%-osan megélő, bohém srácból érett, tudatosan gondolkodó férfiember, aki tisztában van azzal, mivel tartozik közösségének és kultúrájának. (Külön hangsúlyozta, hogy a Hé, csináld! szövegét érdemes az adott időszakba helyezve kezelni…) Az elkötelezettség és hit mellett azonban humorral is képes szemlélni és láttatni a világot, ha épp arról van szó. Nem kétséges, a jelenlegi formációjával bőven van még mit elmondania. Már csak ezért is várjuk őt vissza!
Kori fotók: Vígh Levente
