Vannak olyan hazai zeneszerzők, akik hiába nem aktívak már annyira, hiába élnek adott esetben több száz kilométerre távol az országtól, mégis figyelemmel követjük, hogy éppenséggel min ügyködnek. Tóth Balázs pontosan ilyen művész, akit senkinek nem kell bemutatni, ha a kétezres években volt fiatal az ember. Ha mégis, akkor meg a Casketgarden nevű formációból lehet ismerős. Balázs, most egy EP-vel jelentkezett, ami az ő saját projektje. Itt az Anti-Life.

Rövid ámde velős anyagot kapunk, hiszen az anyag mindösszesen öt dalt tartalmaz. Sőt az őt dalból kettő szerepel az Anti-Life-on énekkel is. Alapjáraton mondhatjuk, hogy ez egy instrumentális lemez, aminél két dal esetében mégis lett ének, de a dal maga, az alap felfogásban nem feltétlen tartalmaz éneket. Így összesen igazából három új dalt kapunk, amik nagyon változatosak! A nyitó Condemnation az első dal, amit Balázs, maga kevert, de ahogy érzem nem volt túl ingoványos neki a terep. Alapjáraton ez egy olyan dal, amit a Casket-es időkből megszokhattunk tőle. Az Omega már egy másik dolog, hiszen ez sokkal inkább egy doomosabb szerzemény, ami a szerző elmondása szerint, mindösszesen fél óra alatt állt össze. Attól függetlenül, hogy más vizekre evezett Balázs ezzel a dallal, azt kell mondjam, hogy mégis benne van az az íz, amiről megismerszik a játéka. Ez pedig egy tök jó dolog, hiszen, ha így felismersz egy gitárost, az hatalmas dolog! Az azt jelenti, hogy tényleg van a játékodban valami egyedi.A Jazmin Skies egy akusztikus szerzemény, ami nekem kicsit rövidre sikerült. Én még hallgattam volna, hogy még hova tud elburjánzani a dal, de ettől függetlenül így is nagyon jó! Az énekkel megismert két dalt pedig instrumentális verzióban is érdemes meghallgatni, mert van néminemű eltérés a szerzemények között!

Kíváncsian várom, hogy lesz-e folytatás, illetve, hogy lesz-e az egészből aztán egy lemez?