Mindig örülök amikor doom-stoner-sludge (teljesen mindegy, hogy hívjuk) vonalon találok valamit, amiben női ének van. Pláne akkor vagyok boldog, amikor jót is találok, nem azt, amit már megszokhattunk. Az utolsó hatalmas felfedezésem a Frayle volt, még amikor csak pár napos volt a debüt albumuk. Most pedig itt van az Acid Moth.