A svéd Crashdϊet eddigi pályafutása az elkötelezettség iskolapéldája. Bő két évtizedes karrierjük során megszámlálhatatlan tagcserét és kiadóváltást éltek meg, de ők rendületlenül nyomják a glam metalt.

Ha nem hallottál még a Frontline zenekarról, akkor annyit mondok, hogy ők a német Foreigner. Ez persze túlzó leegyszerűsítés, de segít elhelyezni őket a térképen, földrajzi és műfaji értelemben is. 

A Degreed egy svéd hard rock csapat, a múlt héten megjelent Curtain Calls a nyolcadik nagylemezük. Bár itthon (is) kevésbé ismertek, van néhány villanásuk, amivel kiemelkednek a műfaj másodvonalából.

A 75 éves Lou Gramm a Foreigner alapító énekese, az amerikai rockszíntér legendás alakja. A harmadik szólóalbumára bő három évtizedet kellett várni, de amint a címe is mondja, végre megjelent. 

Gothic metal az Amerikai Egyesült Államok fővárosából! Milyen jól is hangzik, hiszen New York és az egész stílus egyik alapköve a Type O Negative sincs innen annyira messze. Egyértelműen felkelti az ember kíváncsiságát, a borongós hangulatú albumborító pedig még jobban vonzza a tekintet. Nem is volt kérdés, hogy a Torvus-ra rá kellett csavarodni.

A teknős visszavág, de most nem a Tini Nindzsa Teknőcökről beszélünk! Donatello-ék kicsit pihennek, amíg átveszi a helyüket Maliciouz, aki a sivatagból hozza egyenesen a fejhallgatónkba a homokot némi sludge és doom ízzel megfűszerezve.

Zúgnak az erősítők és elindul valami olyasmi, ami zsigerből jön, ami feltépi a gyerekkori traumáid sebeit, ami maga alá dönt, és amiből nem elég a kevés. Ez a The Big Rip-től az Olympus Mons. Amit napok óta hallgatok és nem tudom letenni, akármennyire is fáj!

A Dynazty, a Europe, a H.E.A.T. és más hasonló bandák tagjaiból verbuvált Crowne zenekart az átlagosnál nagyobb figyelem övezi, a kiadói infószöveg nem átallja egyenesen supergroup-nak nevezni őket. A Wonderland már a harmadik nagylemezük, választott szakterületük pedig a hard rock és a dallamos power metal izgalmas kombinálása. 

Ahhoz képest, hogy a hard rock egyre kevesebb hallgatót mozgat meg, továbbra is rengeteg zenekar működik a színtéren. Ilyenkor – már a nagy számok törvénye miatt is – érhetnek minket meglepetések, kellemesek és kevésbé pozitívak egyaránt.

A kanadai Harem Scarem amolyan szakma-kedvence zenekar, talán még annyian sem „fogyasztják” őket idehaza, mint a Wingert. Bő 35 éve működnek, a Chasing Euphoria a 16. nagylemezük. Választott fegyvernemük a hard rock, abból is a dallamosabb fajta.

Robert Majd leginkább a Metalite basszusgitárosaként ismert, de van két hobbizenekara is, a Nighthawk és a Captain Black Beard. Idén az utóbbival adott ki nagylemezt, ami igencsak jól sikerült.

A svéd hard rock csapat váratlan húzással egy minialbummal jelentkezett. A The Leftovers, Vol. 1 azért érdemes a figyelemre, mert – szintén váratlan módon – csupa remek dalt rejt.

Régóta nehezen találok magamnak olyan új zenekarokat, akik meg is fognak és arra késztetnek, hogy újra és újra meghallgassam őket. Noha a másfél éves csendet nemrég egy görög zenekar a Calyces megtörte, most jött melléjük egy francia csapat is. Itt van az Bank Myna legújabb lemeze.

A The Ferrymen egy lassan tíz éve működő nemzetközi supergroup, dallamos power metal jellegű zenével. A január végén megjelent Iron Will már a negyedik nagylemezük, és komoly meglepetést okozott, méghozzá jó értelemben.

Február közepén jelent meg a svéd retro hard rock csapat - ha jól számoljuk - hetedik nagylemeze. Danny Rexon és zenésztársai továbbra is a 80-as, 90-es évek glam-sleaze bandáinak munkásságát tekintik irányadónak.

Folytatjuk „ami tavalyról kimaradt” sorozatunkat, ezúttal egy euro-thrash anyaggal az izmos másodvonalból.

A Grand Magus egy svéd trió, ez itt a tizedik nagylemezük. A heavy/doom metalt rejtő Sunraven egy konceptalbum, a Beowulf hőseposzt dolgozza fel. A pozitív fogadtatás és a kedvező kritikák ellenére kimaradt a tavalyi szórásból, amit most pótolunk.

A synthwave rockban utazó brit LeBrock duó, vagyis Shaun Phillips énekes és Michael Meadows hangszeres-mindenmás egy újabb EP-n gyűjtötte össze az elmúlt hónapok termését. A december elején megjelent Hope dalai továbbra is a bevált recept szerint készültek.

Amikor már azt hiszed, hogy az évben nem fog semmi meglepetés érni, akkor jönnek veled szembe azok, akik felkavarják az állóvizet. Amilyen nehezen indult be az év, az utolsó hónapban, alig egy hét leforgása alatt kaptunk négy olyan lemezt, amik mind-mind zseniálisak. Aztán ide jön ez a Weight Shift és még pördít egyet a dolgokon.

A nu-metal visszatér és újra lángba fogja borítani a világot! Na, jó erre kevés az esély, de az biztos, hogy még mindig vannak zenekarok, akik életben tudják tartani ennek a műfajnak a lángját. És most nem a “nagy öregekről” beszélünk, hanem a friss zenekarokról. Itt van például a Silly Goose ezzel Bad Behavior című EP-vel.