A WitcheR mindig a maga útját járta. Aki ismeri a Vas megyei formáció eddigi kiadványait, minden bizonnyal egyetért ezzel a kijelentéssel. Ez az út pedig mára odáig vezetett, hogy Karola és Roland mindenféle külső körülménytől függetlenül, a saját tempójukban, és kizárólag az önmagukkal szemben támasztott elvárásoknak megfelelve tudnak zenélni.
A Rolandhoz köthető Filosofem Records alkotta háttér, illetve a házi stúdió a függetlenség és a kívülállás tárgyiasult garanciái. A kreatív folyamatok pedig a kezdetektől fogva külső befolyástól mentesen zajlottak. A kezdeti sarokkövek, így a Burzum, a Summoning vagy a Nokturnal Mortum természetesen az első lépések idején kifejtették stílusformáló hatásukat, de a WitcheR sajátos hangzása hamar kialakult. Majd az évek előrehaladtával a vizuális háttér is kellően hangsúlyossá vált, legyen szó a borítókról, a promóciós fotókról, a videókról, vagy a legfontosabbról, az egyes kiadványok külleméről.
A Vas megyei formáció tehát elszigetelten alkot. Három nagylemez és néhány egyéb kiadvány, azaz demók, splitek és EP-k után Karoláék egy olyan felvétellel álltak elő, mely a hazai színtéren előzmény nélküli, de jómagam a nemzetközi black metal mezőnyből sem tudok olyan példát felhívni, melyhez hasonlítható, mellyel összevethető lenne a Boszorkányszimfóniák koncepciója.
Aki ismeri a WitcheR előéletét, tisztában van vele, hogy Rolandék már az első lemez levezetőjeként is rögzítettek egy komolyzenei átdolgozást, ez hagyománnyá vált náluk; a két folytatást hasonló szellemben fejezték be. A 2021-es digitális kislemezük címadója pedig egy komolyzenei hatású saját szerzemény, a Summernight Melancholy lett. A WitcheR alapja kezdetektől fogva Karola komolyzenei ihletésű billentyűjátéka és Roland nyers, atmoszférikus black metalja volt. Ha az utóbbi zenei világ számára a Vrag szólóprojekt az önálló terep, akkor Karola komolyzenei hatásai a Boszorkányszimfóniák kiadványon öltenek testet. Ehhez a megjelenéshez Roland most csak asszisztált.
A hat plusz egy tételes kislemez gerince ugyanis hat komolyzenei darab átdolgozása. A feldolgozás kifejezés használatát jelen esetben nem tartom szerencsésnek, mivel voltaképpen áthangszerelésekről van szó – bár gyorsan meg kell jegyeznem, hogy a komolyzenei ismereteim meglehetősen szegényesek. A hat tétel közül kettőt bizonyára sokan ismernek a karizmatikus vezérdallamok révén. Ezek egyike, Carl Orff Carmina Buranájának O Fortuna című tétele, melyet a metalos közösség a Sepultura Morbid Visions lemezéről, vagy a Therion, illetve a hazai Nevergreen előadása révén is ismerhet.
A másik – számomra – ismerős dallam Chopin Tavasz keringője, utóbbihoz metalos szálakat ugyan nem tudok fűzni, de ha meghallgatod, a fő motívuma bizonyára neked is ismerős lesz. A további tételek közül ki kell emelnem a norvég Edvard Grieg darabját, akinek életműve a ’90-es évek közepén az ottani black metal színtérre is hatást gyakorolt. Csajkovszkij neve pedig nem először szerepel a WitcheR repertoárjában, hiszen Karoláék már átdolgozták a Hattyúk tavát – most egy kevésbé ismert momentumot ragadtak ki az orosz zeneszerző életművéből.
A hat átdolgozást követően végre fizikai formátumokban, CD-n és kazettán is elérhetővé vált a kiadvány profiljához illő Summernight Melancholy című saját szerzemény. Az eddigiek alapján is nyilvánvaló kell legyen, de hangsúlyozom, hogy a Boszorkányszimfóniák esetében black metalra legfeljebb nyomokban lelhetünk. Extrém énekről pedig ebben a közegben szó sincs, illetve nem is lehet. A Boszorkányszimfóniák egy kitérő vagy leágazás a WitcheR által járt ösvényről, speciális jellege – mi több, egyedi volta –, illetve a megvalósítás nívója miatt azonban figyelmet és elismerést érdemel. Egyúttal pontosan ezek azok a körülmények, melyek miatt értelmetlen a pontozása. Rendelés: filosofemrecords@gmail.com
