A Kátai Tamás (ex-Gire) személyével gyakorlatilag teljesen megegyező Thy Catafalque az utóbbi egy-két évben egész szép elismeréseket zsebelhetett be a nemzetközi underground szaksajtótól és a műértő közönségtől egyaránt. Tamás időközben Edinburgh-be költözött így az együttműködés is megszakadt a korábban őt segítő Juhász János gitárossal. A kezdetben tradicionális, kissé epikus black metálban utazó Thy Catafalque zenéjébe az évek folyamán egyre több zenei stílus kúszott be a népzenei motívumoktól az ambienten át egészen a drum'n'bass elemekig. Így jött létre egy olyan egyedülálló produkció, amely nemcsak itthon, de külföldön is bőven megállja a helyét.
A tehetséget tekintve nem, de amúgy mégis kissé meglepődtem – persze pozitív értelemben –, amikor pár hónapja Tamás bejelentette, hogy az új lemez a francia Season Of Mist-nél lát napvilágot. Azért olyan együttesekkel egy csapatban játszani, mint a Cynic, a The Dillinger Escape Plan, a Kylesa, a Mayhem, a Misery Index, a Morbid Angel, vagy még sokan mások nem akármilyen elismerés és talán azt is előrevetíti azt, hogy az új Thy Cataflque album - amely egyébként pénteken jelenik meg Rengeteg címmel – milyen minőséget képvisel.
Már a Róka Hasa Rádió is egy mestermű volt, de Kátai Tamás most súlyosabbra vette a figurát, amit azt gondolom senki sem bán. A zene és a szöveg is az ő munkája a Rengetegen, mint ahogy ő felelős a gitár, a basszus, a billentyűs hangszerek, és a programok feljátszásáért. Bár írva sehol sincs, de valószínűleg a dob szintén programozott. Ha nem figyel rá az ember nem vehető azonban észre. Tamás munkáját a tiszta ének terén Bakos Attila (Woodland Choir, Taranis) és mint a múltkori lemeznél Tóth Ágnes (The Moon And The Nightspirit) segítette, illetve Simkó-Várnagy Mihály cselló játéka hallható a lemezen.
A Róka Hasa Rádió első két dala a Szervetlen és a Molekuláris Gépezetek 30 percre rúgó játékidőt képviselt, míg a Rengeteg első három dala ezekhez képest nagyon direktre sikerült. A kezdő Fekete Mezők ugyan majd 10 perces de annyi jó témát, tempóváltást sikerült belecsempészni nem kevés súllyal, hogy észre sem veszi az ember. Ezt a szerintem valaha írt legjobb Thy Catafalque dal a Kel Keleti Szél követi. A dal a jó értelemben vett sláger a lemezen sodró lendülete és a népies dallam variálgatása gyakorlatilag lehengerlővé teszi a dalt, de ugyanez a könnyedség jellemző a Trilobitaszív című szerzeményre is.
Aki ezen a ponton lendületes slágerparádét vár az albumtól az a következő három dalnál magához térhet, mert a zseniális, akár filmzenei témának is beillő Kő Koppan, a nagyon sötét, 15 perces Vashegyek és az ambientes lüktetést hozó, instrumentális Holdkomp igazi földkörüli sétára viszi a hallgatót.
Ezt követően az album visszatér a kezdeti lendülethez, hiszen a népies zenék hangulatát hozó Kék Ingem Lobogó nagyon eltalált dal. Az eső, az eső, az eső című lassabb dalban gitár sincs, mégis nagyon kellemes a fülnek, nem kevés északias hangulati elemmel. A Tar Gallyak Végül nekem a finn Amorphis korai lemezeit juttatta eszembe, míg a lemezt a black metálos cséphadarással megbolondított Minden Test Fű zárja éjsötét gitárjaival és egy olyan dallamos, epikusan szárnyaló, libabőrös befejezéssel, amilyenre tényleg csak a legnagyobbak képesek.
Az előző lemez ismeretében a legtöbben nagyon erős folytatást vártak és a Rengeteg többszöri hallgatás után maradéktalanul be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Aki szereti a sötét mégis nagyon érzelemgazdag, egyedi hangzásvilágú és költészeti mélységű szövegekkel megtámogatott kemény zenét, az itt maximálisan megtalálja a számítását, mert nagyon meggyőző ez a teljesítmény. Abszolút év lemeze gyanús produkció és most nem csak a hazai megjelenésű lemezekre gondoltam.
