A Ghostchant kevesebb, mint két éve működő zenekar (project?), ami alapján azt is hihetnénk, hogy tejfelesszájú kölykök ragadtak hangszert, de az rendesen bevinne az erdőbe minket. A supergroup jelzőt inkább hanyagolom, mert amúgy is egy elég bárgyú kifejezés, de támpontnak annyi is bőven elég, hogy a magyar underground színe-java alkotja az első EP-vel jelentkező bandát.
A teljesség igénye nélkül: Jakab Zoli énekel (ex-Newborn, ex- Bridge To Solace) Czetvitz Norbert gitározik (Nadir, Our Existence Is Punishment) a másik gitáros Nagy Gábor (ex-Newborn, Idoru), a basszusgitáros Kósa Dániel (Nadir, Our Existence Is Punishment, Planet Void), dobokon pedig Kocsis Máté (Idoru) játszik.
Ezek alapján nekem volt egy prekoncepcióm, hogy mi fog ebből kisülni, de legalább annyira volt fals ez a feltételezés, mint amennyire helytálló. Ami miatt számomra jobban kiemelkedik a honi punk/hc zenekarok közül, az amiatt a szigorú atmoszféra miatt van, ami kőkeményen belelép az arcodba, és nem csapódik sem a hülyegyerek pank, sem pedig a keménykedő hácé harcos pózerkodás felé sem. Az alaphangulatba belekúszik egy Our Existence Is Punishment vonalas letargia felütés, ami az akutabb előadásmód miatt black metálba hajlik – de annak nem a Dimmu Borgir, vagy Cradle Of Filth vonalába-. Ez viszont inkább pluszt ad mellé, mintsem hogy elvegyen az összképből.
A négy számos Slaves-et két részre lehet osztani. A kezdő Prosperity Through Enslavement és a záró Devoid-Disposed inkább a lomhábban építkező, összetettebb dalok közé tartozik, itt-ott az acsargásában a Will Haven szebb pillanatait is felidézve. A Where Nothing Is Sacred és a Shards viszont inkább a heveny dühkitörés kategóriába helyezkedik el a Disfear, Entombed vonalon, de belepasszírozva a megfelelő mennyiségű gonoszkodó black metálos attitűddel. Intenzív, pofába mászó, és kérlelhetetlenül dühös/kiábrándult tizenkét és fél perc vár arra, aki teszteli a Slaves-et.
Azt hittem elsőre, hogy egy örömzenekar, örömzene stílusgyakorlatát hozza majd a Ghostchant, de semmiképp sem az öröm szó az, ami jellemezné ezt az EP-t. Ében fekete sötétség van benne, és emiatt számomra könnyen komolyan vehető az, amit csinálnak. Szerintem egy egész albumon keresztül is sikerülhet nekik, hogy fenntartsák az érdeklődésem abból kiindulva, hogy ez a négy szám is kellően változatos, de mégis egy karakteres atmoszférában mozog.
