Idén májusban a Blind Myselfnél három éves alkotói munka zárult le azzal, hogy a Négyszögöl utolsó, negyedik darabja is a helyére került. Három év alatt összerakni egy lemezt, talán nem tűnik akkora mutatványnak, ám ahogyan ezt tették a srácok, az mindenképpen példaértékű és egy olyan teljesítmény, amire bárki nyugodtan elismerően csettinthet. Minden dalhoz készült vagy videoklip, szöveges videó vagy vizuál. Továbbá a lemez minden darabja ingyen elérhető, egy árva fillér nélkül ismerhette meg a közönség a teljes albumot. Persze ne legyünk álszentek, más úton is megoldható lett volna ingyen beszerezni az albumot, ha nem emellett a konstrukció mellett dönt a banda, de ez így sokkal tisztább ügy. Szóval tekintsük át az elmúlt három évet a Blind Myself Négyszögöl albumán keresztül, hogy mit is adtak nekünk a rómaiak blinderek:
A régebbi dalokat természetesen már mindenki ismeri, sőt az elsőről írtunk is itt, szóval inkább a korábbiakat inkább csak felidéznénk, mert az is jó, az utolsó szögről értekezünk többet.
Az első etap még 2012 nyarán érkezett, a Maradék, A Fekete Lovag mindig győz és a Magyar világvége dalokkal. Kaptunk Kulka Jánost kondigépen, Dopeman nyögést a Gyalog Galopp kihallásban és egy igazán hangulatos, ám lehúzós dalt. Remek három dal volt ez, ha nem is a legerősebb EP, de tagadhatatlanul megfogta az embert.
A második szög 2012 végén talált meg minket a Bizonyos szempontból a gazdagok dala, a Két karodban és a Bírák című dalokkal. Itt jött a nagylemez első vers átdolgozása, egy Radnóti vers zseniális megzenésítése. A Bírák gyakorlatilag a Blind Myself dalok prototípusa is lehetne, annyira tipikus lett, semmiféle pejoratív mellékzönge nélkül írva ezt. A gazdagok dala pedig, ha nekem nem is jött be annyira, a dallamos már-már slágeres vonalvezetésével újabb színt hozott a lemezre.
Negyven fok, hideg sör, fesztiválszezon és a Négyszögöl harmadik darabja. Így tudnám összegezni a tavalyi nyarat az én nézőpontomból. A négy rész legjobb darabja ugyanis ekkor érkezett, amit megszámlálhatatlanul sokszor pörgettem meló és útközben. A Diszkószám az éhezésről hangulata alapján a legjobb dal a 12 közül. Aztán ahogy kiderült, a dalt valódi drámák ihlették, még inkább kedvenccé vált. Újabb versfeldolgozás, most Ady Az Igazi Szó ódája bújt extrém metal zenei köntösbe, természetesen nagyon is ízlésesen. Majd a meghökkentő klippremier a Fásy mulatóban a Veszélyes hulladék című nótával – de mint utólag kiderült a zenekarnak lett igaza, totális telitalálat volt a vállalás. Egy szó, mint száz a harmadik kislemez mutatta a legkiforrottabb arcát a lemeznek, a nagylemez csúcsa.
Így érkeztünk idén májushoz, amikor az utolsó darabbal meglett a 4/4. Egy apró különbség az utolsó darab és az összes többi között, hogy míg az előzőek minden dala az első, de legkésőbb a második hallgatásra betalált és elkapott, ez nem volt így most. Most valahogyan lassabban érkezett meg a tantusz. Főleg a Mindenkit un valaki dallal voltam bajban. Nem mondhatnám, hogy egyből tetszett, szépen lassan morzsolt fel, de megadtam magam. Persze minek is erőlködtem, mert nagyon jó dal ez is. Az utolsó hármasba tartogatott versfeldolgozás, József Attila remekműve a Tudod, hogy nincs bocsánat átirata is elsőre kissé furcsán hatott, de hát maga a vers sem egy könnyű olvasmány. Végül a tattoo himnusz Blind módra, a Testem a vászon. Na, ez megérintett elsőre és kedvem lett egyből mintákat kitalálni, amit a bőrömbe véshetek, annyira telitalálat a szöveg! A Punnany Massif reppere, Wolfie segített be dalban, az eredmény pedig nagyszerű lett.
Egy tavalyi interjúban Édes Gergő (a.k.a. Greg Sweet) gitáros azt nyilatkozta, mivel a (metal) zenélésből idehaza nem lehet megélni, inkább, ha már minden egyes felesleges forintjukat a zenekarba ölik bele, akkor igyekeznek olyat kiadni a kezeik közül, ami művészeti értéket képvisel. Ezzel a lemezzel úgy gondolom, hogy ez a terv tökéletesen sikerült is. Azt a rögös utat választva, hogy a gyakorlatilag ingyen a hallgató elé tárják munkásságukat meghozta a gyümölcsét, ezt már korábban tapasztaltam, hiszen a megjelenések után pár nappal tartott bulikon már szinte mindenki együtt énekelte Gergővel az új nótákat. Extrém metal ide vagy oda, a Blind Myself jelenleg az egyik legtehetségesebb magyar zenekar és a Négyszögöl lemezzel olyan pakkot nyomtak a keményzenét szerető közönség fülébe, amit nyugodt szívvel tekinthetünk a hazai színtér referenciapontjának.
Persze, hogy 5/5 és várjuk a folytatást!
