RockStation

Ők azok, akik mindent félre dobva viselik ezt az itthoni terhet: semmiből minőséget!: The Southern Oracle - [HTH/LTH] (2014)

2014. július 25. - martongulyas

tso.jpg

A július negyedikén megjelent The Southern Oracle album minden bizonnyal a hazai underground egyik, ha nem a legvártabb lemeze. A magyar zenei élet, tagadhatatlanul meghatározó és ezzel együtt megosztó zenekara már szivárogtatott ki dalokat, így nagyjából körvonalazódhatott bennünk, hogy mire is kell számítanunk. A teljesen megújult gárda a DIY szellemében készítette el a lemezt, erről egyébként bővebben itt olvashatsz.

A lemez 12 számból áll, amelyek két részre vannak osztva, HTH (Higher Than Heaven) illetve LTH (Lower Than Hell). Míg a lemez első fele a kicsit agresszívabb, fröcsögősebb oldalát képviseli a zenekarnak, addig a második része melodikusabb, érzelmekkel telibb (persze azért nem kell szerelmes dalokra gondolni). Amint a lejátszóba került a lemez egyértelmű volt, hogy ez már nem az a TSO ami volt 2-3 éve, mindenki döntse el magában, hogy ez most veszteség vagy nem, én személy szerint sokkal jobban magaménak érzem ezt az irányvonalat, mint az előzőt, azt hiszem sokkal jobban passzol a srácokhoz.

Ahogy hallgattam a lemezt az fogalmazódott meg bennem, hogy ennek a lemeznek három fő erénye van, az egyik a hangzása, a másik a szövegek mélysége és a harmadik a tagadhatatlanul prémium vendégszereplő gárda (Nathan Gray, Áron Andris, Totik Zoli, Michael Salem). Erre még rátesz a kiváló artwork, ami természetesen Kókai Barni keze munkáját dicséri. Számomra a lemez második része (Lower Than Hell) sokkal meggyőzőbb, olyan atmoszférát teremt, ami beszippantott. Elég csak meghallgatnunk a Declaration című számot, ami komolyan mondom, szíven üt, szomorkás, pörgős, dallamos. Kiemelném még az Áron Andrissal közösen előadott Witness… című dalt, nem csak azért ez a kedvencem, mert Apey-t tartom az ország legjobb énekesének, hanem mert ennek a számnak is olyan atmoszférája van, ami elragadó, lassan, akusztikusan indul, végig szomorkás marad.

TSO14PROMO_02.jpg

A lemez egyetlen hibájaként csak is azt tudnám felróni, hogy itt-ott mintha összeolvadnának a dalok, néha nehezen lehet őket elkülöníteni, főleg az Higher Than Heaven oldalon mosódnak össze kicsit. Persze, ha ez a legnagyobb probléma egy lemezzel, akkor az elhanyagolható, márpedig ennek a lemeznek nincsen más fogyatékossága. Akik pedig azzal vádolják a zenekart, hogy nyúlják a Converge-t azoktól megkérdezném, hogy lehet úgy zenét írni, hogy ne legyen rám hatással az, amit hallgatok?

A lemezen egyértelműen egy összeszokott, érett brigád szólal meg, akik remélhetőleg megtalálták azt az utat, amit kerestek. A [HTH/LTH] pedig elérte azt, amit egy albumnak kell, újra és újra végig hallgatom. Lehetséges, hogy nem fog elsőre megtetszeni (bár azt hiszem erre kevés az esély), de garantálom, hogy aki minimális szinten is fogékony az igényes zenére az meg fogja találni benne a számításait.

Három éve, mikor kijött a Hellwakening úgy gondoltam, hogy a TSO nem lesz több, mint még egy zenekar a sok közül és értetlenül néztem azokat, akik odavoltak értük. Innen is bocsánatot kérek tőlük, hogy akkor leírtam őket, mert most olyat alkottak, amivel minden elismerésemet és tiszteletemet kivívták, első osztályú zenét csinálnak, ezt el kell ismerni.

Igenis létezik még igényes hazai zene ezért kell Nektek büszkén megvásárolni a lemezeiket és merch-eiket, ezért kell járnotok a koncertjeikre. Ők azok, akik mindent félre dobva viselik ezt az itthoni terhet: semmiből minőséget!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr576540835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Péter Szigeti 2014.07.26. 02:42:09

Amit most leírok, azt mint egy zenéhez nem értő (életembe se gitárt se semmi hangszert nem fogtam a kezembe) csak a zenét szerető,élvező átlagos emberként írom (tehát mint a célcsoport túlnyomó többsége, aki cd/dvd-t és koncertjegyet vesz).

Ahogy elolvastam a cikket és meghallgattam a linkelt zenét (persze lehet, hogy a teljes album más képet ad, még nem jutottam hozzá), az első gondolatom az volt, hogy már megint egy együttes, aki ügyesen felmérte a piaci igényeket (milyen stílusra van szükség), ezzel hírnevet és közönséget szerzett * , aztán fogja az egészet és (ha nem is teljesen mást játszanak, de) egy 200 foknyit fordulnak zeneileg. Mire jó ez?

Értem, hogy azt csinál mindenki amit akar a saját zenekarával, amibe időt és pénzt fektet meg önmegvalósít, és senkinek semmi beleszólása nem lehet, de valami minimális "felelősség" érzet sincs a korai elfogadókkal szemben?

Magamból kiindulva, én anno megörültem, hogy végre van egy igényes zúzós zenét játszó (valami deathcore ként jegyeztem fel magamnak) magyar együttes, akinek igazán tetszik a zenéje. Mivel népszerűek lettek, gondolom igény van erre a stílusra.

A fentebb linkelt zene, nem az, amit elvárnék egy TSO számtól, amikor elindítom a lejátszóba. Ezt a fajta zenét egy másik együttestől várom el és ha olyat akarok hallgatni, akkor az ő cdjüket teszem be. Ha egy TSO-t indítok el, akkor olyat akarok hallgatni, mint pl.: az Allnighters szám.

// * "Három éve... ....értetlenül néztem azokat, akik odavoltak értük." Mivel nekik ez tetszett, erre volt igény. A "vájt fülű" kritikusokkal szemben, ők már akkor kiálltak az együttes mellett.

Péter Szigeti 2014.07.26. 11:39:35

@Péter Szigeti: A komment szerkesztés lehetőség lemaradt ennél a blogmotornál, úgyhogy így írom a kiegészítés.: Hogy ne legyen félreértés, egyáltalán nem kritizálom a zenét, teljesen egyetértek a cikkíróval, baromi igényes munka. Én csak egyszerűen arra akartam rávilágítani, hogy ez az "érzés", amit átad egy átlagos hallgatónak a mostani zene, nem az, amiért felfigyeltem és megszerettem a TSO és a Hellwakening albumot.

martongulyas 2014.07.26. 17:52:20

Péter,
Értem, hogy mire célzol és bizonyos mértékben igazat is adok Neked de azt nem szabad elfelejtened, hogy a Hellwakening óta el telt 3 év, és a zenekar rengeteget változott, a sok tagcsere magában hordozta azt az elkerülhetetlen tényt, hogy meg fog változni a karakterük. Távol álljon tőlem, hogy nyaljam a seggüket, de védelmükre kell kelnem, szerintem a régi deathcore/metalcore stílus még mindig sokkal népszerűbb, mint az a fajta zene amit most ők tolnak, szinte biztos vagyok benne, hogy legalább annyi rajongót elveszítenek a váltás miatt, mint ahányat szereznek így nem értünk abban egyet, hogy a profit (legyen az anyagi, rajongószámbeli stb.) végett váltottak.
Egyébként beszélgettünk velük a változásról, olvasd el az interjút és biztosan sok dolgot megértesz majd, miért a változás.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum