Az első lemezes, de már 2009-ben alakult FlameDrop albumát már egy ideje hallgathatóvá tette, a kritika viszont még váratott magára, így pótolom is gyorsan. A göteborgi vonal kedvelői már kattinthatnak is a továbbra!
Mosonmagyaróvár szülöttjei nem aprózzák el, 11 dalt kapunk bő 50 percben. Az egyébként Luca székével megegyező, vagy talán még azt is túlszárnyaló elkészítési idő jó két évvel elodázta a megjelenést, de sajnos ilyen a kezdő zenekarok élete. A gitárok már 2013-ban, az ének és a dob tavaly került feljátszásra. Ha még később is, én nagyon örülök annak, hogy napvilágot láttak ezek a dalok!
Miért is? Mert a srácok nemzetközi szinten tolják a dallamos death elemeivel gazdagon felvértezett zenéjüket. Még ha nem is első hallgatásra, de nagyon megtetszett, amit hallok és bizony nem egyszer rá kellett néznem a zenelejátszóra, hogy itt tényleg egy magyar zenekar lemezéről van-e szó. A hangzás pöpec, a hangszeres tudásra pedig végképp nem lehet panasz. Ha persze valaki a dallamos ének miatt akarna rázizzenni a FlameDropra, bizony el kell keseríteni: itt a hörgés és a rekesztett dalolászás viszi a prímet. Viszont nem kell megijedni, mivel kellően változatosan törnek elő Kovalovszki Márk torkából a hangok, abszolút illeszkednek a hangszeresek riffjeire, harmóniáira.
A hatásaik között olyan zenekarokat említenek, mint a Machine Head, a Dark Tranquillity, az At The Gates, az In Flames és a Carcass. Kérem, aki listáról legalább két zenekart ismer és szeret, csalódni nem fog. Valóban megjelenik benne Robb Flynnék döngölése (talán még az énekhangra is meg merném kockáztatni a hasonlatot), az In Flamesnél viszont inkább az ezredforduló előtti albumokra tessék gondolni, itt semmi elektronika nem üti fel a fejét. A gitárok hol az érzelemdús, hol a mogorvább arcukat mutatják, a Cseh Attila dobtudásáról már a múltja is (ex-Casketgarden) egyfajta referenciát ad. Nagy örömömre Thuróczy Lajos basszusa is gyönyörűen hallatszik, nem veszett el a keverésben. Kár is lett volna, mert tőle is hangulatos témák jelennek meg az egész lemezen.
Dalokat igazából kiemelni nincs értelme, hiszen mindegyiknek megvan az egyedi arca, ráadásul egy részükkel már korábban is találkozhattak a szemfülesebbek. Minden egyes szerzeményben kellő arányban kapunk északias harmóniákat és kalapácsszerűen arconcsapó riffeket is, sőt, néhol még heavy metalos elemek is kikíváncsiskodtak a húrok közül (lásd: Stay on Your Feet). Fogósság tekintetében a Church of Fashion refrénje a már-már énekével pedig magasan a legjobb pillanatok között van.
Hogy valami negatívumot is mondjak: az egyetlen problémája (ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni), hogy sajnos kicsit hosszú lett. Abszolút megértem, hogy van mit megmutatni, hiszen biztos halmozódtak az évek alatt a dalok, de jó 40 perc a mai világban lehet, hogy elég lett volna egyszerre egy kezdő zenekarnál. De hangsúlyozom: ez nem biztos, hogy negatívumnak tudható be!
A FlameDrop tehát ennél tökéletesebb első lemezt nem is adhatott volna ki a kezei közül, remélhetőleg valamennyire sikerül feljebb jutni a magyar underground bugyraiból. A színvonal nemzetközi, csak legközelebb kevesebb dal is megteszi majd egyszerre.
A teljes album itt is meghallgatható:
A lemez időközben limitált mennyiségben, fizikai formában is napvilágot látott, a zenekar Facebook oldalán le is lehet csapni rá. Én azt mondom, érdemes! (4.5/5)
