A kazincbarcikai székhelyű Faminehill EP-je nem feltétlenül friss anyag, de főleg rajtam múlt, hogy csúszott eme recenzió. Mea culpa! Viszont nem lehet csak úgy elmenni ezen kiadvány mellett, érdemes meghallgatni, érdemes írni róla pár sort. Egyrészt, miután megtudtam, hogy "földi" (azaz a gyönyörű Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származik) a zenekar, nem tudtam nem kíváncsinak lenni, hiszen azért minden szentnek maga felé, ugye. De mit is kell tudni a szép című What Have We Done To Each Other EP-ről?
Eddig csak egy három számos EP-je jelent meg a srácoknak The Heart is the Strongest Bone címmel, mégsem lehet azt állítani, hogy nincs gyakorlat a borsodiak mögött, hiszen már több nagyágyú, például a Texas in July, vagy a Burning Down Alaska előtt is bizonyítottak.
A tavaly megjelent anyag egy 5 dalos és bő negyed órás játékidőt ölel fel, mindez pedig egy nagyon érett produkció lenyomata. Habár állításuk szerint dallamos hardcore-t játszanak a srácok, én mégsem ragadnék le ennél a titulusnál, hiszen millió más hatást is érezni a zenéjükön. Több helyen post-hardcore, de akár még metalcore ízeket is érezni (és igazából a matektól sem riadnak vissza a fiúk), a Lisa Rodlauer vendégszereplésével elkészített Recoverben pedig egyértelműen post-rock elemeket találunk.
További pozitívum, hogy mindegyik szerzemény kapott egy-egy többé-kevésbé látványos videót (az első két dal komolyabb kisfilmmel lett megtámogatva), melyek nagyon szépen kiemelik a dal hangulatát, azt mondom, hogy érdemes ez esetben "nézni" is a zenét, nem csak hallgatni. Na, de akkor jöjjön egy pár szó kicsit részletesebben is a zenéről.
Gondolom, azért már sejthető az eddigiek alapján is, hogy a Faminehilles srácok nem félnek ugrálni a témák, sőt, azok segítségével a stílusok között sem. Csak a nyitó Fulmination-ben is legalább 5-6 olyan elem van, melyre a legtöbb zenekar már egy fél albumot felépítene. Az EP 5 dalából háromban is van vendégszereplő, először a Parents/Loved Ones-ban Kovács Gábor hangját hallhatjuk az Orion Dawn-ból. Itt is természetesen sokféle ötlettel találkozhatunk, akár a rákövetkező Depths-ben, ami talán a leginkább döngölős dal az EP-n.
A negyedik dalban, a Loss-ban, mely a lassú kezdés után egy remek, lebegős tempózásba csak át, a Burning Down Alaska-s Tobias Rische-t hallhatjuk, majd ezután jön a záródal, a már említett Recover, mely abszolút a nyugis dal a virtuális korongon. Hibátlan produktum, tetszik, hogy van íve az egésznek, állítom, hogy hiába nem feltétlen az én stílusom ez a zene, nagyon magával ragadott.
Összességében tehát egy nagyon élvezhető anyag lett a What Have We Done To Each Other. Nagyon tetszik, hogy úgy játsszák a dallamos hardcore-t, hogy közben nem félnek ki-kitekinteni más irányzatok elemei felé sem, ami természetesen kellően változatossá is teszi az egész anyagot. Negatívumot nem lehet rá mondani, érezni, hogy minden egyes pillanata rendesen ki van dolgozva, tökéletesen megérlelt dalokat kapunk a borsodiaktól. Így tovább, remélem, élőben is mihamarabb találkozhatunk! (5/5)
