Az utóbbi idők egyik legkirályabb ötletével rukkolt elő Dudich Ákos zenei újságíró és szakfordító és jóbarátja Horváth "Pityesz" István énekes, azaz a facebookon található 333-an az első magyar Pantera-könyvért! nevezetű csoport megalkotói. Az oldal létrejöttének lényege, hogy két Pantera-őrült szakember, teljesen D.I.Y. alapokból kiindulva magyar nyelvre fordítja és megjelenteti Rex Brown 2013-ban kiadott Official Truth - The Inside Story of Pantera, 101 Proof című könyvét. A könyv magyar nyelven történő megjelenésének körülményeiről és természetesen a Panterával kapcsolatos emlényeikről, emlékeikről kérdeztem a két ötletgazdát Ákost és Pityeszt.
RS: Nyilván mindkettőtök szoros kapcsolatban áll, ha lehet így fogalmazni a sokunknak etalon bandának számító Panterával. Mikor kezdődött ez a szerelem részetekről?
Ákos: Ez is úgy kezdődött, mint a legtöbb sztorim ebből az időszakból: a 90-es évek elején, tinédzserként egy Szentendrén tartott, szabadtéri VHK koncertre próbáltam éppen belógni, amikor hozzám csapódott egy nálam 1-2 évvel fiatalabb srác, Hegedűs Tibi, aki szintén egy pénztelen rajongó volt. Őt amúgy sokan ismerhetik, mert később dolgozott a Süss fel Napban és a West-Balkánban is és nagyon sokáig roadolt a Freshfabriknak. Szóval összebarátkoztunk, egy ideig csak koncerteken találkoztunk, majd a városban is elkezdtünk összejárni sörözni. Természetesen állandó téma volt a zene. Egyik alkalommal kirakott az asztalra két kazettát (!) és véresen komolyan közölte, hogy ezeket csak akkor kapom meg, ha megígérem, sosem törlöm le őket! A Cowboys from Hell és a Vulgar Display of Power volt rajtuk. Egyből rákattantam a Panterára.
Pityesz: Alapvetően a gyerekkoromat maximálisan a kemény zenei világ határozta meg. Kazettán szinte minden klasszikust megvásároltam. A hardcore vonal volt az egyik meghatározóbb: Suicidal Tendencies, Cro-Mags, Sick of it all, Madball, de metál/glam/grunge klasszikusok is (Helloween, Metallica, Mötley Crüe, Aerosmith, Alice in Chains, Pearl Jam, Cult, Faith No More, stb.) pörögtek a walkmanemben. Emellett azért a trashesebb és deathesebb vonalat is imádtam, főleg Anthrax, Testament, Carcass, Obituary, Cannibal Corpse, Morbid Angel pusztította a gyermekkorom. Nekem a kazettáról cd-re váltás időszakában repült bele a Pantera az életembe. A Deák téren egy szövetbolt hátuljában működött szerényen egy second hand cd bolt, ahol mindig csemegéztem. A Vulgar volt az első kemény cd-m amit megvettem, igaz akkor már a Cowboys-ból megettem két kazettát és a szerelem, ha kezdetlegesen is de elkezdődött. Aztán a Vulgar az első percétől megváltoztatott minden kezdetlegességet. Agyonvágott.
RS: Honnan jött az ötlet, hogy belevágjatok ebbe a nem mindennapi dologba, a könyvvel kapcsolatban?
Ákos: 2014-ben, amikor a könyv még egészen friss volt, a Silenos kiadó bekért a könyvből egy példányt Rex Brown európai ügynökségétől és mivel jó viszonyt ápolunk (több könyvet is fordítottam nekik, például a Queens of the Stone Age és a Rage Against The Machine zenekarokról szóló műveket, de a VHK-könyvem is náluk jött ki), odaadták, hogy mondjak róla ítéletet. Elolvastam és nekem rohadtul tetszett, de végül a fiókban landolt, mert voltak aktuálisabb ötleteik. Az eltelt két év során azonban folyton ott motoszkált a fejemben, hogy kezdeni kéne valamit a Pantera-sztorival. Amikor befejeztem a Prieger-könyvet (Szabálytalan beszélgetések Prieger Zsolttal), újra elővettem Rex írását és arra gondoltam, hogy az egész ügymenetet meg kellene fordítani, tehát nem először kiadni és utána megpróbálni értékesíteni, ahogy a könyvkiadók csinálják, hanem először eladni és utána lefordítani. És ha egy mód van rá, kihagyni az egészből a nagy terjesztő hálózatokat. Egyfajta alulról építkező, közösségi finanszírozású üzletmodellben gondolkodtam, amelyre könyvkiadás terén tudtommal még nem volt példa. Először tehát meg kellett szólítanom valahogy a célközönséget, vagyis a Pantera-rajongókat. Itt jött képbe régi barátom, Pityesz. Leültünk meginni pár jó cseh sört, elmondtam neki a tervet és megkértem, hogy segítsen. Azonnal vevő volt a dologra és már ötletelni is kezdtünk, így pár nap alatt eldőlt minden. Úgyhogy gyorsan le is csaptam a jogokra és optimista lévén, belekezdtem a fordításba.
Pityesz: Többször hangoztattam, hogy Ákossal az ismeretségünk a XX. századra nyúlik vissza, azon felül, pedig Ő az első és mindenekfelett álló „beépített újságíróm”, akit bármilyen produkcióm interjújával elsőként keresek meg. Mindezek mellett többször lukra futottunk a lelkesedésünkkel bizonyos embereknél életünk során és ez azt eredményezte, hogy evidenssé vált, hogy mi jó páros lennénk erre. Mindezt persze a finom cseh sörök is segítették erősen.
RS: Hol tartanak most a munkálatok, mennyire vagytok a megjelenéstől? Ha jól emlékszem június 15 volt a kitűzött időpont. Tartható az ütemterv?
Ákos: Lassan a végére érek, április közepére végzek a fordítással. A szerkesztő közben folyamatosan ellenőrzi a munkámat. Aztán következik a korrektor (jelentkezését várjuk!), a tördelő és a nyomda. Szerintem simán készen leszünk június elejére.
Pityesz: Próbálom én is behozni a lemaradásomat olvasásilag illetve a könyv megjelenésének egyéb szegmenseivel. Hamarosan a nyomdai tárgyalások következnek és miután kb. 3 hét az átfutás a Start gomb megnyomása után, ezért most már nekünk is bele kell húznunk. Csak ugyebár, mint legkardinálisabb kérdés, hogy megleszünk-e 333-an, ugyanis az a legfontosabb!
RS: Tekintve, hogy a Pantera nem egy ministráns bandaként vonult be a köztudatba, így látatlanban is borítékolható, hogy a könyv tartalmaz érdekes és mocskos, a zenekartól megszokott király sztorikat is. Vagy egy teljesen "száraz", amolyan dokumentum jellegű könyvre számítsanak az olvasók?
Ákos: Száraz? Rex? Ezek teljesen összeegyeztethetetlen szavak! És nem csak azért, mert Rex végigpiálta az életét, hanem mert főhősünk semmit sem rejt véka alá. Ugyanúgy beszél a szülei haláláról, mint a turnék őrületeiről. A könyvben olvashatunk Rex hátteréről, gyerekkoráról, családjáról, a zenekar születéséről, Phil beilleszkedéséről, a sikerekről, csajokról, az alkoholról, a drogokról, az elvonókról és még sorolhatnám. Természetesen részletesen leírja azt is, hogyan élte meg Dime halálát. Emellett persze az albumok születéséről is mesél. Mindenképpen ki kell emelnem Rex sajátságos szókincsét és humorát, amelyet próbálok a leghívebben átültetni magyarra, mert véleményem szerint ez adja a könyv sava-borsát. Ja, és még valami: ez nem egy objektív, politikailag korrekt könyv! Rex szemszögéből láthatjuk a történéseket, Rex véleményét olvashatjuk és Rex nem finomít a dolgokon, nincsen szerecsenmosdatás. Egyébként ez a fajta egyenes, gerinces, szókimondó stílus volt az, ami elsőre megragadott. Zseniális, ahogyan Rex néha odavakkant valakinek az ostorcsapásszerű tőmondataival, mintegy egészen tömören összefoglalva a véleményét…
Pityesz: Az egyszerűség gyönyörködtet, szól a mondás. És ez igaz a könyvre is. Olvastatja magát, nincsenek felesleges fellengzősségek, „tájleírások” csak mesél-mesél Rex. Nem marad ki semmi, teljesen mögé láthatunk a dolgoknak, újraélhetjük szinte sorról sorra minden egyes fontos történését a zenekar lépcsőfokainak, állomásainak. Mindezt egy olyan nyers megfogalmazásban, amely nem buta, de nem is okoskodó. Egyenes beszéd, korrekt tanmese.
RS: A facebook csoportban olvasható megrendelői támogatás alacsony mértékén, illetve a szabadidőtök hiányán kívül milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek eddig? Esetleg a könyv fordításával kapcsolatban adódtak nehézségek?
Ákos: Nem mondanám. Talán a zenei szakkifejezéseknél bizonytalanodtam el néha, de ezeket Pityesz helyrerakta. Amiket még megemlítenék, azok Rex logikai bakugrásai. Vannak olyan bekezdések a könyvben, ahol mintha valaki összekeverte volna a mondatokat. Ez érdekes módon angolul nem ütközik ki annyira, de magyarul kizökkenti az embert a sok csapongás. Egy darabig küzdöttem ezekkel, végül azonban úgy döntöttem, hogy mindenki jobban jár, ha helyrerakom a sorrendet. Öntörvényűen. Jó tanítványa vagyok a Panterának…
Pityesz: Igen a Facebook csoport egy hónapja komoly fejtörést okoz nem csak nekünk, hanem azoknak is, akik már megrendelték a könyvet. Összejött több mint 500 ember egy csoportba, hogy 333-an megrendeljék a könyvet, ezzel biztosítva a megjelenést. Ehhez képest, sajnos csak 234-en utaltak és nem tudjuk, mi akadályozza meg a többieket abban, hogy rendeljenek könyvet. Reméljük, ez az interjú kizökkenti picit azokat, akik még nem csatlakoztak. Amúgy szinte minden a terv szerint halad, Ákos zseniális tempóban fordít. Mindehhez hozzátenném, hogy a tapasztalata és a rutinja a tempó tartása mellett cseppet sem megy a minőség rovására.
RS: Ha jól tudom, a könyv terjesztésével is vittetek bele egy szokatlan csavart a történetbe. Mesélnétek erről a rendhagyó ötletről?
Ákos: Ez az ötlet Pityesz barátom roggyant agyából pattant elő, mondja el ő!
Pityesz: Igen, úgy gondoltam, hogy ha már megkapjuk a bizalmat emberektől, akkor azon kívül, hogy mindenki kap egy nevével ellátott oldalt, valahogy még személyesebbé lehetne tenni az egészet. Ezért bepattanunk Ákos VHK-autójába és megyünk pár kört az országban, lehetőség szerint találkozókkal (esetleg koncertekkel) egybekötve a nagyvárosokban, valamint kisebb településeken személyesen becsöngetve. Szerintem ez egy igazán emberi és a könyv megjelenésének szellemiségéhez tökéletesen passzoló cselekedet részünkről.
RS: Mi a véleményetek Anselmo mester közelmúltban nagy vihart kavart "bakijáról" , amelyet véleményem szerint már gyomorforgatóan kifacsart a média?
Pityesz: Van véleményünk, mint ahogy mindenkinek, de nekünk ezzel teljesen felesleges foglalkozni. A könyv a Pantera zenekar kezdeti babalépéseitől Dimebag sajnálatos haláláig, a temetésig illetve nevén nevezve a Pantera zenekar megszűnéséig tart kronológiailag. Ami idén történt annak semmi köze a könyvhöz, éppen ezért könnyedén határolódunk el ettől a kérdéstől.
RS: Kedvenc Pantera album, esetleg azzal kapcsolatos emlék, sztori?
Ákos: Ha nem is album, de felvétel. A ’91-es Monsters of Rock moszkvai ráadás állomására a Panterát rántották be az AC/DC, a Metallica és a The Black Crowes elé. Rex a könyvben is mesél róla. A pesti bulin ott voltam, de ekkor a Mötley Crüe és a Queensryche játszott az AC/DC és a Metallica előtt. Amikor később megláttam a moszkvai felvételt, tátva maradt a szám. A mai napig megnézem időnként, és még mindig kész vagyok attól a hatalmas tömegtől, a rendőri brutalitástól és a srácok mindent elsöprő energiájától. A slusszpoén pedig, hogy pár hónapja készítettem interjút a MAHASZ elnökével, Szűts Lászlóval és a beszélgetésünk során kiderült, hogy ennek a moszkvai bulinak ő volt az egyik főszervezője, úgyhogy ő belülről látta az egészet.
Pityesz: Kedvenc album??? Nagyon nehéz. Ha végighallgatod az antológiát nem igazán tudsz viszonyítani, hiszen mindegyik albumnak megvan a sajátos hangulata illetve a hozzá kapcsolódó élmény. Apyékkal (Apey and the Pea) minden évben fellépünk a Pantera-esten és ott például szinte a legnehezebb, legmélyebb dalokat játsszuk, amelyet kivitelezni is kurva nehéz, plusz a hangulatát is nehéz elkapni. Mi nagyon szeretjük ezeket játszani, hiszen az utolsó dalait játsszuk a zenekarnak (It makes them disappear, I’ll cast a shadow, Uplift, We’ll grind that axe), de nagyon mély és nehéz dalok ezek. És ennek is megvannak a szépségei. Ugyanúgy, mint egy Vulgar – New Level-nek vagy Far beyond – I’m broken-nek vagy Great Southern – Suicide Note part II.-nak vagy Reinventing – Revolution is my name-nek. Mindegyik bullseye!
RS: A könyvet leszámítva, hol és milyen minőségben találkozhatnak veletek az emberek? Mivel foglalkoztok, amikor éppen nem Pantera könyvet fordítotok?
Ákos: Én akkor valószínűleg éppen egy másik könyvet fordítok, most éppen három zenekaros könyv közül próbálom kiválasztani a legmegfelelőbbet, de gyakran megtalálnak profánabb céges fordításokkal is. Időnként pedig írásra adom a fejemet, szerzőként eddig két könyvet jegyzek, az Undertakingről szóló harmadik a fiókban, a negyedik pedig már tervben, de arról nem beszélek. Az is előfordulhat, hogy a mikrofon másik végén ülök és én készítem az interjúkat, mint ahogy azt sokáig tettem a Wan2 magazinnak, a Hangzorrónak vagy a Lángoló Gitároknak, újabban pedig a Zeneipari Hivatalnak is.
Pityesz: Államigazgatásban dolgozom, normális nappali munkarendben. Ott nagyon nem lehet elérni vagy csak nehezen. Mindezek mellett jelenleg kemény zenekar nélküli énekesként a saját zenekarommal (UncleSteveBand) illetve egy akusztikus formációval foglalkozom a legtöbbet (Rh+), így majd ha lesznek bulik, akkor ott elkapható vagyok… mint ahogy általában metál bulikon is vagy megrogyva az éjszakain hazafelé.
Ezúton is szeretném megköszönni a két fáradhatatlan harcosnak az erőfeszítéseiket, amelyeket azért tesznek, hogy egy fasza magyar nyelvű Pantera könyvet tarthassunk a kezünkben, ami természetesen nem hiányozhat egyetlen normális háztartásból sem. Ezért aki megtehet, az ne sajnálja azt a pár ezer forintot és rendelje meg a könyvet, mert rohadtul megéri. Amúgy is fizetés után vagyunk, legalább kevesebb pénz megy el italra és kábóra, úgyhogy még egészségügyi szempontból is kifizetődő a dolog. Mi pedig epekedve várjuk a remekmű megjelenésének napját.
