Az Insomnium – népszerűség tekintetében – mindig is az északi melodikus death metal második hullámához tartozott. A fő dalszerzők egyike, azaz a frontember Sevänen művelődéstörténész, Ville Friman gitáros pedig egyetemi oktató. Nem megélhetési zenészekről van tehát szó, így egzisztenciális válságba nem kerültek, érzelmibe azonban igen. Ebből pedig számukra ez a rendhagyó kislemez jelentett egyfajta lehetséges kiutat.
A finnek a jól ismert okok miatt az összes hangszert különböző házi stúdiókban rögzítették, és a körülmények azt a rendhagyó helyzetet eredményezték, hogy az egyik dalszerző zenészként nem szerepelhetett a felvételen. Az idei újrakiadás borítójában szereplő jegyzetében az énekes/basszusgitáros ugyan úgy fogalmaz, hogy balladák készültek, azonban ez a kifejezés csakis a zenekar relációjában értendő.
Az Argent Moon EP dalaiban nem a hagyományos értelemben vett balladákról, hanem dallamokban gazdag északi metalról van szó; death metal pedig elsődlegesen a vokálok révén van jelen ebben a négy tételben. A másik gitáros, a főállású zenész, Markus Vanhala epikus, széles horizontot átölelő szerzeménye, a The Conjurer nyitja ezt a soron kívüli kislemezt. Északi metal a javából, kategóriáktól, alirányzatoktól függetlenül, melyhez Sevänen hozta a jó szokása szerint szépirodalmi igényességű dalszöveget. Ville Friman dala, a The Reticent egy jellemzően dallamos énekkel elővezetett hangulattéma; érdekessége, hogy maga a szerző nem játszik a felvételen. A légies The Antagonist az a szerzemény, ami talán a helyenként feltűnő és domináló szélsőséges vokáljaival együtt is a legközelebb áll a hagyományos értelemben vett ballada-formulához. A The Wanderer pedig progresszív rockos megoldásokkal vezeti le ezt a soron kívüli kislemezt.
Az Argent Moon tehát az Insomnium diszkográfiájának kényszer szülte, rendhagyó darabja. A hossza, a megírásának és felvételeinek körülményei ellenére mégis épp olyan kiemelkedő lemez, mint majdani utódja.
