Aki szerda este könnyed szórakozásra vágyott, biztos nem az A38 felé vette az irányt, ugyanis ott a kortárs progresszív metalzene egyik legnagyobb és leggyorsabb tempóban feltörő alakulata, a Tosin Abasi vezette Animals as Leaders foglalta be a deszkákat. Be kell vallanunk: az ilyesfajta zene tömény odafigyelést igényel még a hallgatóktól is (nem csak a zenésztől), ami már eleve garantálta, hogy ezúttal a partyarcok kinn maradtak. Jól is tették, több hely maradt a zenéhez értő közönségnek!

Az idei nyárhoz képest meglepően rossz időjárással bepróbálkozó napon szerencsére a hangulatra nem lehetett panasz egyik oldalról sem. Már az első előzenekar, a Plini előadásán is szinte tele volt a hajó gyomra (mint ismeretes, már hetekkel az esemény előtt sold out lett a bál), így masszív számú kíváncsi szem és fül várta, hogy mi is fog történni az elkövetkező percekben.

Mivel az időbeosztást nem lehetett időben megtudni, így a kezdésre már jó sokan lettek, de kétlem hogy csak véletlenül lettek volna annyian. A srácok az estéhez mérten relatíve könnyed, dallamos előadását mind hallgatni, mind nézni is egyenesen élmény volt, amiket leműveltek a hangszereken, az egyértelműen varázslat volt! Remélem, mondanom sem kell, hogy sem a zenészek nem szántották fel a színpadot, sem a közönség nem keveredett pogózásba, itt minden a zenének és a figyelemnek lett alárendelve. Ha már figyelem! A fiúk a pofátlanul technikás témákat szintén (szigorúan jó értelemben vett) pofátlan módon játszották, sokszor olyan témák közben vették fel a szemkontaktot a közönséggel, melyeket sok gyakorlott muzsikus teljes odafigyeléssel és koncentrációval sem tudna eljátszani. Minden elismerésem!

Aztán következett volna az átszerelés, de egy huncut húzással tértek vissza a srácok az Intervals bulira. Lévén a Plini és az Intervals is szóló projekt, a legények egy kölcsönös, kvázi KGST-s fogással segítették ki egymást, lényegében fizikai értelemben helyet cserélt a színpadon a két gitáros és folytatódott az őrület. Az Aaron Marshall által kitalált Intervals már nyersebb, de persze szigorúan technikás vonalon mozgó zenét hozott, így legalább szépen, lépcsőzetesen lépkedett az este a keményebb elemek felé. Ahogy korábban, itt is a kommunikáció lényegében a köszönetnyilvánításra koncentrálódott, de megkaptuk a második bocsánatkésést az esetleges félrefogott hangokért, lévén Marshall úr a nap folyamán elvágta az ujját. Okozott ez bármilyen fennakadást? Voltak hamis hangok? Aki azt hiszi, hogy ezeknek a jó értelemben vett gépeknek ez gondot okozna, az nem ismeri a prog zenészek hozzáállását! Hibátlanul, gyönyörű hangzással ment le ez a buli is, a hangszeres részeknél ismét a padlón koppant az áll, de végül is azért tettük tiszteletünket ezen az estén, vagy mi a szösz.

A két (helyesebben inkább: egy) előzenekar műsora után kereken 22:00-kor színpadra léptek az este sztárjai, természetesen minden sztárallűr nélkül és belekezdtek a műsorba. Megmondom őszintén, az idén új lemezzel készülő Animals as Leaderst mindig tisztelettel követtem, de valahogy az utóbbi időben szinte teljesen kikerültek a zenei radaromból, erősen hiányos tudással érkeztem az koncertre, így nagyon dalcímeket sem tudok mondani (a Wave of Babies és a Cascades az volt, az tuti). Viszont ami egyből szembe, pontosabban fülbetűnt: a hangosítás. Hiába álltam én személy szerint a keverő előtt szinte közvetlenül (lehet, hogy máshol jobb lett volna, ki tudja), a gitárok végig tompán, enyhén kásásan szóltak, a kisebb finomságokat egyáltalán nem lehetett "érteni". A basszus persze odavágott, ahogy kell, hiszen a nyolchúrosok csak kitettek magukért, de valahogy az előbb említett probléma miatt nem igazán akart összeállni a kép. Nagyon sajnáltam, hiszen itt kimondottan fontos lett volna az olyan hangzás, mint az előzenekarok esetében, főleg, hogy még kevesebb hangszert is kellett belőni. Persze ez a Tosin Abasi / Javier Reyes / Matt Garstka triót a legkevésbé sem zavarta, tiszteletteljesen és alázatosan hozták a legmagasabb szintű technikákat is. Sajnos időközben felütötte egy nagyon csúnya probléma is a fejét, mégpedig a munkáslét átka: a vonat, így kénytelen voltam kb. negyed órát kihagyni a koncert végéből, így például az abszolút sláger CAFO is sajnos lemaradt, viszont amit addig láttam, addig végig élveztem a bulit, amennyire csak lehetett.

A fent említett negatívum ellenére is az a véleményem, hogy ez az este egy igazi álom volt a technikás zenék szeretőinek, a hangszeres varázslatok széles tárházát hozták el nekünk a fellépők. Kár, hogy pont a főzenekar nem kapta meg a megfelelő keverést. Mindenesetre ha ezt leszámítjuk, egy príma bulit pakoltak össze a fellépők, amiért le a kalappal! Várjuk a folytatást és köszönjük szépen a lehetőséget az A38-nak!

A képek forrása: A38. További képek ITT