Az már jó előre elkönyvelhető volt, hogy az új, egyszerűen a zenekar nevét viselő Suicide Silence album ki fogja verni sokaknál a biztosítékot. A deathcoreból szinte nu metalba való áthajlás nyilván meredek lépés volt, ennek alkalmából pedig lehetőségünk adódott egy interjúra a zenekar énekesével, Eddie Hermidával. Nem akartam a máshol is olvasható dolgokkal zaklatni, így egy-két kötelező kérdés után inkább átváltottam az érdekesebb témák felé.
Az új album olyan, mintha egy teljesen új kezdet lenne a zenekar számára. Jól látom?
Eddie: Igazából ez nem teljesen egy új kezdet, hiszen az ötödik lemezünkről van szó. De olyan szempontból mégis annak tekinthető, hogy az előző lemez még igazából Mitch utolsó albuma volt, ha érted, mire gondolok. Az egészet az ő emlékének ajánlottuk, a címet is még ő adta neki, néhány dalszöveg is az övé volt. És mint zenekar, az egészet annak a hangzásnak áldoztuk be. A You Can't Stop Me egyfajta kapocs volt a múlt és a zenekar jövője között. Ezzel a lemezzel úgy akartuk előállni, hogy "Hé, mi sokkal többre is képesek vagyunk, mint egy hangzás követésére". Nagyon sokáig mentünk ezen a vonalon és ha nem tettük volna meg ezt a lépést, az egyenlő lett volna a zenekar halálával.
Honnan jöttek az ötletek a dalszövegekhez?
Eddie: Az ötletek leginkább a korai felnőttkoromból jöttek, onnantól, hogy a tinédzserkorban elkezdtem a zenei életet élni. Lényegében az elmúlt húsz évemet örökítettem meg bennük, onnantól kezdve, hogy tizenhárom évesen eldöntöttem, hogy zenész akarok lenni, azon át, hogy ott vagyok a színpadon egy csomó ember előtt és nyomom a rock and roll és heavy metalt. Azóta szinte mindig színpadon voltam. Nem is jöttem rá, hogy mennyire metalt akarok játszani egészen odáig, hogy tizenhárom évesen először hallgattam Cannibal Corpseot, Hatebreedet, Slipknotot, Kornt. Innentől tudtam, hogy részese akarok lenni ennek a világnak. Amikor először elkezdtem nyomni a zenét, nem is tudtam, hogy milyen nehézségei vannak ennek az egésznek, hogy milyen is a zenei szakma. Szóval írtam erről is, a családomról, olyan dolgokról, amik a kilenc dalból háromban is előjönnek. Ezért is ajánlottam a lemezt is a nénikémnek, az apámnak.
A Dorisban José Mangin is vendégszerepel. Honnan jött az ötlet?
Eddie: José már nagyon régóta jó barátunk és hatalmas támogatója a Suicide Silencenek. Akkor került a képbe, amikor jött az ötlet, hogy valamilyen híres énekest, vagy a zenekarhoz közel álló embert meghívjunk a vendégszereplésre. Tudtuk, hogy José már énekelt különböző zenekarokban, amikor tinédzser volt és mindig is szeretett volna Ross Robinsonnal együtt dolgozni. Mi pedig meg akartuk vele osztani ezt az élményt, hiszen ő egy olyan ember, aki tényleg foglalkozik velünk, aki támogat minket. José meghívása pedig ilyen szempontból teljesen magától értetődő volt.
A Sacred Words EP-re Magyarországon (RockPart, 2015) készült koncertfelvételeket raktatok fel. Miért pont ezt a helyszínt választottátok ki?
Eddie: Az egy nagyon-nagyon remek buli volt! Arról a nyárról harmincnégy, vagy harmincöt koncertfelvételünk van, melyeknek nagy részét vissza is hallgattuk. Mégis ezt volt az a show, aminél éreztük, hogy dől belőle az energia. Egész nap kint lógtunk a The Dillinger Escape Planes barátainkkal, akikkel este fel is léptem egy dal erejéig. Egy nagyon emlékezetes este volt ez nekem, ráadásul a hangzás is valami hihetetlen volt, szóval úgy voltunk vele, hogy miért ne? Ez a koncert nagyon jól demonstrálja az élő hangzásunkat.
Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha átéltél a színpadon?
Eddie: A legfurcsább dolog? (gondolkodik) Dániában voltam még az előző zenekarommal (All Shall Perish -a szerk). Ott volt Jona Weinhofen is, mivel együtt játszottunk az I Killed The Prom Queennel és a Bring Me The Horizonnal. Szóval volt egy zuhanyzó az öltözőben, de ahhoz, hogy eljuss oda, át kellett menned a színpadon. Mielőtt mi felléptünk volna, Jona elment zuhanyozni, de a cuccait a buszon hagyta. Aztán amikor végzett, egy szál törcsiben fel kellett volna mennie a színpadra, de ő úgy döntött, hogy inkább anyaszült meztelenül teszi meg ezt az utat. Odajött hozzám, miközben én énekeltem, adott egy nagy ölelést, aztán észrevettem, hogy tök csupasz, frászt is kaptam tőle. Ő meg folytatta az útját tovább a színpadon. (nevet)
Ez elég meredeknek hangzik (nevet)
Eddie: Az is volt! De egy nagyon jó barátomról van szó egyébként.
Mi számodra a világ három legjobb lemeze?
Eddie: A Bad Hair Dayt mondanám Weird Al Yankovichtól, a Metallica St. Angerjét és a Pancserock filmzenealbumát.
Esetleg Európa-turné van tervbe véve?
Eddie: Igen, át fogunk nézni a nyáron néhány fesztivál erejéig, úgy tudom, hogy egy budapesti buli is tervbe van már véve az A38-ra.(UPDATE! - a koncert pontos időpontja június 15.)
