RockStation

Amberjack - Storm (2017)

Egy viharos lemez

2017. június 12. - KoaX

storm_b1.jpg

Itt a nyár hivatalosan is, de ez egy csöppet sem tántorít el abban, hogy gonoszabbnál gonoszabb és sötétebbnél sötétebb zenéket keressek. Ellenben amiről most beszélni fogunk az se nem sötét, se nem gonosz. Inkább olyan viharos, mint egy átlagember élete. Jöhet az Amberjack-től a Storm!

Jó pár hete megkaptam a zenekartól a linket, hogy ugyan hallgassuk már meg mit is tudnak. Egyetlen egy oka van a lassúságomnak, ami nem más, mint, hogy csak a youtube-on tudtam hallgatni a zenekart, így lényegesen kevesebb időm jutott rájuk. 

aj2017-1.jpg

Nem tudtam, hogy mire számítsak, mert semmit sem tudtam a zenekarról, így benne volt a pakliban az atom nagy pofára esés és az áll-összekaparás is. A srácok elmondásuk szerint igazi pörgős, dallamos rock & rollt játszanak. Ezzel a kategorizálással amúgy nem is nyúltak nagyon mellé, sőt! Elsőre az Alter Bridge ugrott be, hogy talán rájuk hasonlítanak a mostani nagyok közül a legjobban, némi kis old school elszállós riffel megfűszerezve a zenét. Nem kimondottan az én zeném ez a dallamosabb, éneklősebb rock zene, de így a nagy melegben a meló mellé kimondottan jól esett. Nem akarják megfejteni a világot, nem akarnak sem matekmetalt sem szinti popot letolni a torkodon, csak olyan zenét nyújtanak nekünk, amihez nem feltétlenül kell a száz százalékos figyelem. Azért persze érdemes odafigyelni a dalokra, mert többszöri hallgatás után találsz bennük igazi finomságokat. A Sleepover nekem pont egy ilyen dal volt, amit már legalább háromszor meghallgattam, amikor elkapott a wah pedálos riff és egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Erre jön rá Vince kicsit stoneresebb ének témája, amivel megvettek maguknak. Legalábbis pár percre mindenképpen. Olyan, mintha valami utaztatós stoner dalt összekevernél egy lightosabb, de még gyomorbántalmakat nem okozó Kispál dallal. Aztán persze akadnak olyan dalok is, amiket, mintha a Velvet Revolver írt volna. A Kingdom Of The Ants-ről egyből Slashék megboldogult bandája jutott eszembe. És a jó az egészben, hogy nem koppintást éreztem, hanem hatást. És ez az a bizonyos érzés, amit szeretek és tisztelek egy zenekarban, amikor mer meríteni a zenei gyökereiből, de nem lopja el az alapgondolatot. Így kéne mindenkinek tolnia! Aztán persze jött még sok más hatás. Néhol éreztem egy kis Jamie Winchester-es ízt máshol meg The Winery Dogs hatást.

A stúdiós hangzással semmi baj nincsen, de eléggé gáz is lenne, ha egy ilyen kaliberű, stílusú zenekar szarul szólalna meg lemezen a mai időkben. Mondhatjuk, hogy most már alap követelmény, hogy tényleg jól szóljon egy lemez. Kíváncsi vagyok, hogy élőben milyenek a srácok, szívesen meg is nézem majd őket, ha lesz rá lehetőségem, de ettől függetlenül a Storm nem lesz mindennapos lemez a lejátszómban. Nem azért mert rossz lenne, erről szó sincs, mert igenis, egy jól sikerült darab. Egyszerűen, ez a stílus nem nekem szól. Azért halkan megjegyzem, hogy most is kint ülök az erkélyen és még eszem ágában nem volt leállítani az albumot. Béke, Szeretet, Metal
4/5

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr512584307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum