Az igen combos és erős Archspire koncert előtt (beszámoló ITT) volt lehetőségem beszélgetni kicsit a zenekar mindig vidám basszusgitárosával, Jared Smith-szel. A villámkezű zenész a szokásához híven most is nagyon jó hangulatban volt, így mivel nem akartam a már több, mint egy éves lemezről kérdezgetni, sikerült vele olyan témákat bejárni, mint a turnézás, én-idő, háziállatok és a videojátékok. Figyelem, nem csak komoly tartalom jön!
Hogy őszinte legyek, nem akarlak a legutóbbi lemezről , meg ilyesmikről kérdezni, inkább egy-két random kérdéssel támadnék.
Jared: Oké, nyomassuk!
Már három hete tart a turné, ugye?
Jared: Igen, három hete nyomjuk.
Mik az eddigi legemlékezetesebb pillanatok?
Jared: Az egyik barátom, Rob ma eljött ide. Nagyon jó látni őt, legutóbb pár hónapja találkoztunk. Így aztán jó, hogy benézett néhány haverral. Két hete a párizsi koncertre egy másik barátunk nézett be... Mindig jó, ha egy baráttal találkozunk valahol a világban. Ráadásul ez az eddigi legsikeresebb turnénk! Ha jól emlékszek, a ma estével együtt tizenkettő teltházas koncertünk volt a húszból, ami mérföldekkel a legjobb, amit valaha csináltunk. Elég hihetetlen ez az egész.
Hogyan és mikor pihentek? Eddig összesen egy pihenőnapotok volt.
Jared: Ez egész teljes őrület. Egy idő után beállsz egy mókuskerékbe és megy az egész magától. (nevet) Felébredsz, aztán csinálod a megszokott menetrendedet, mint otthon. Felkelsz, csinálsz egy csésze kávét, aztán hagyod, hogy teljen a nap. Most például épp akkor keltünk fel, amikor megérkezett a busz a helyszínre. Egy idő után megszokod a folyamatos mozgást. A délután folyamán mindig megpróbálok beszúrni egy órácskát, amikor ledőlök, videojátékozok kicsit, vagy csinálok valamit. Hagyok magamnak egy kis én-időt, hogy ne kattanjak be teljesen.
Hogyan készülsz fel - mondjuk itt, a buszban - a koncertekre?
Jared: Öhmm.. Körülbelül olyan fél órát nyújtok, melegítek, jógázok, tolok egy kis edzést, csak hogy tutira ne peregjen szét az egész testem (nevet). Aztán a hangszeremen is olyan negyvenöt percet, egy órát gyakorlok. Majd közvetlen a koncert előtt kiroppantom a hátamat, nyakamat, csak hogy meggyőződjek, minden rendben működik-e (nevet).
Elég erős összeállításban indultatok neki ennek a turnénak. Mondanál pár jó szót a többi zenekarról?
Jared: Ó, istenem! Áááh...
Jót azt pont nem tudsz! (nevetünk)
Jared: Mindenki ott van a kedvenc zenészeim között, őket hallgattam egészen tizenkilenc-húszéves korom óta, mióta igazán belemélyedtem az extrém technikás zenékbe. Azóta Psycroptic-fan vagyok, hogy beszálltam az első zenekaromba. Az ottani gitáros mutatta meg őket nekem. Navene az Entheosból egy csomó olyan projektben benne volt, amiket istenítettem fiatal koromban és amik erős hatással voltak rám, mint zenészre. Ezen a turnén mindenki kiemelkedő muzsikus, ráadásul nagyon jó társaság is.
Mint valami vándorcirkusz.
Jared: Úgy bizony! (nevet)
Mi számodra a legfurább dolog Európában? Hallottam, hogy néhányaknak a WC-ben lévő "kakipolc" az.
Jared: Ó, igen! Ez az első alkalmam Európában, így még nem láttam kakipolcot, de mindig valami étteremben van, hogy fel kell álljak, aztán rohanjak szégyenemben, mert... (nevet) De hogy furcsa dolog... (gondolkodik) Talán, hogy nincsenek WC-ülőkék. Folyamatosan a WC-kről beszélgetünk mi is, meg hogy néhány koncerthelyszínen egyszerűen nincs ülőke a sloziban. Tegnap este meg Szlovákiában játszottunk és ott mindenki bent cigizett. Ami nagyon fura és eléggé zavar minket. Büdi lesz tőle a hajam és a ruhám is. Elég zavaró.
Magyarországon tilos bent cigizni, szóval ma elkerülitek a füstöt.
Jared: Na, ez jó hír! Imádok itt lenni! (nevet)
Úgy láttam, mintha belefogtatok volna egy új lemezbe. Vagy csak tréfa lenne a dolog?
Jared: Nem, tényleg elkezdtünk írni, de még nagyon a kezdeti, korai fázisban vagyunk.
Még a demók demói vannak csak meg?
Jared: Pontosan! Egy dalt igazából már összeraktunk úgy rendesen. Még nagyon új ez az egész, nagyon nyers. Viszont határozottan elkezdtük. De most, hogy megint nyakig vagyunk a turnézásban, a következő három-négy hónapban tuti úton leszünk. Lehetetlen a kettőt együtt csinálni. Meg kell majd találni a megfelelő időt rá, de ez csak valamikor a turnék után lesz. Aztán megpróbáljuk kiadni a lemezt, amilyen gyorsan csak lehet.
Aztán vannak-e tervek a húrok számának növelésére? (Jelenleg hathúros basszus és nyolchúros gitárok vannak a zenekarban)
Jared: A húroknak!? (nevet) Remélem, nem! (nevet) Viccelődtünk már egy héthúros basszusról, de nem igazán érdekel ez a fajta dolog.
Napokban volt egy kis visszhangja a Russian Circles merch árusítási balhéjának (a párizsi koncerten megtagadták a cuccok árusítását, mert túl nagy százalékot kért volna a helyszín). Mi a véleményed erről?
Jared: Tudod, szerintem jó, hogy a zenekarok meglépik ezt és kiállnak magukért. Mert ez egy olyan dolog, amiről az átlagos koncertlátogatónak lehet, hogy fogalma sincs. Vannak olyan helyszínek, ahol olyan huszonöt százalékot sápolnak le a bevételből, ami lényegében a profitunk. Európában nem olyan rossz a helyzet, mint az Államokban, ott minden helyszín legalább tizenöt százalékot kér. Minden nap meg kell valahogy oldani, hogy ez valahogy megérje nekünk. Egy jobb napon ez teljesen rendben van, de megesik, hogy addig osztanak-szoroznak, hogy végül az jön ki, hogy mi tartozunk nekik néhányszáz dollárral. És persze nincs részesedésünk az italpult eladásaiból, hiába töltjük meg a helyeket emberekkel. De így megy ez, így "köszönik meg", hogy ott voltunk. Azt hallottam, hogy ez az egész a straight edge koncertektől eredeztethető, amikor a helyszínnek a merch bevételéből kellett leemelni, hogy meglegyen a maga haszna. Erősen dolgozunk azon, hogy megszabaduljunk ettől a helyzettől, mert ez az egész nagyon szörnyű. Ebből élünk, ebből szerezzük a bevételünk nagy részét a turnén. Aztán sokszor jönnek, hogy akkor kérik a részüket, kérik a harminc százalékot. Egyszerűen őrület.
Annak idején egy magyar gitáros azt mondta, hogy a metal alapja a hús. Osztod ezt a véleményt?
Jared: Abszolút! Ez így igaz! (nevet) Ha belegondolsz, az egész metal zene nagyon sűrű. Hogy igazán meg tudd tölteni, ahhoz ütősnek és nagyszabásúnak kell lennie. Tudod, először gitáros voltam, aztán amikor elkezdtem játszani a basszuson, akkor jöttem rá, hogy az a hang, amit annyira imádtam, a zenében, amikor egy lemezt hallgattam, az igazából a basszusgitárból jön. Úgy hiszem, hogy ez adja meg az egészbe a húst, a szaftot. (nevet)
Ha már hús! Mi a kedvenc ennivalód?
Jared: Óóóó...! Ha kedvenc kajáról van szó, akkor egy valamennyire helyi dolgot emelnék ki, ez a szarma, a töltött káposzta. Egyszerűen imádom! Szeretem a helyi kajákat. (nevet)
Említetted, hogy szoktál játszani a buszon. Van esetleg olyan gyerekkori hobbid, amit még mindig tolsz?
Jared: (gondolkodik) Valószínűleg már nincs. Nem is tudom, végül is zenélek, meg videojátékokkal játszok. Gyerekkoromban sportoltam is, de most már nem űzök semmiféle sportot. Azt hiszem, megmaradok ennél a két dolognál.
Mi a kedvenc játékod?
Jared: Az Elden Ringgel toltam a legtöbbet az elmúlt egy évben, azt nyúzom, amióta kijött. Nemrég vettem egy Steam Decket, azzal tolom mostanában, meg most lett meg az új Harry Potter, a Hogwarts Legacy, azt játszottam végig. Nagyon jó móka! Kicsit már kezdem megunni az Elden Ringet.
Kutya, vagy macska?
Jared: Kutya! Van egy francia bulldogom, Zeldának hívják. Nyilván a hercegnőről kapta a nevét. (mosolyog) Hatalmas forma a kiscsaj. Együtt mentünk át a Covid-időszakon. Úgy voltam vele, hogy jó ideig úgysem megyek semerre, ideje szerezni egy kutyát. Úgyhogy lett egy kutyám. Nagy kópé! Ez volt az első alkalom, hogy ott kellett hagynom egy turné miatt és hát elég nehéz volt, mert... Na! (nevet)
Jó lett volna elhozni őt is, nem?
Jared: Igen, de van ma itt egy kutyus. Egy csomó helyszínnek van saját kutyája. Tök jó ötlet, mert oda lehet menni és megsimizni őket. De a turnébusz nem kutyának való vidék. (nevet)
CD, vinyl, vagy digitális zene?
Jared: Öhmm... Digitális. Ha új zenét szeretnék hallgatni, mindig fellépek a Spotify-ra. Ez a legkényelmesebb megoldás számomra. Lemezjátszóm például egyáltalán nincs, viszont határozottan szeretem fizikai formában birtokolni a zenét. Megvenni a CD-t, végignézni a borítót, az artworköt. Nagyon szeretem ezt a részét a dolognak. De most, hogy turnén kell fogyasztanom a zenét, egyértelműen a digitálisra szavazok.
Ha már érintettük valamennyire a sportot. Van kedvenc sportágad esetleg?
Jared: Régen sok hokit néztem. Egy jó ideig hatalmas Vancouver Canucks fan voltam. 2011-ben elég komoly zavargások voltak, mert bekerültünk a Stanley-kupába, de a legutolsó meccsen kikaptunk. Aztán fellázadtak az emberek. Hogy őszinte legyek, nem volt egy kellemes látvány. Azóta nem nagyon néztem hoki meccseket. Viszont az olimpiai hoki játékok azok nagyon jók.
Oké. Akkor én ennyi voltam, köszönöm a türelmet.
Jared: Ennyi volt?!
Hát, ha szeretnél még valamiről beszélni, nyugodtan!
Jared: Ravasz, nagyon jó! (nevet) Tudod vannak terveink, lesz ez a turné a Whitechapellel az Államokban. Nem tudom, hogy milyen lesz, de az biztos, hogy az, hogy a Whitechapel előtt játszhatunk április-májusban, az hatalmas érzés! Elég komoly lesz, már nagyon várjuk.
Teljes egészében el fogják majd játszani a The Valley-t.
Jared: Igen, a teljes The Valley felcsendül majd. Nagyon szerettem, amikor kölyök voltam, de egy ideje már nem nagyon pörgettem.
Kicsit dallamosabb azért, mint az addigi lemezeik.
Jared: Igen, de azért még elég brutálisak voltak akkoriban is.
Jó húsos zene! (nevet)
Jared: (nevet) Úgy igaz!
